Tegnap egy földúton autóztam, amikor egy állattartó telep rozsdás vaskerítésén fiatal füsti fecskéket pillantottam meg. Szüleik a levegőben cikázva rovarokra vadásztak és amikor közelítettek feléjük, a fiókák hevesen verdesni kezdtek szárnyaikkal és nagyra tátották sárga csőrüket, hogy ők kaphassák a finom falatot. Repülni már tudtak, néha kissé odébb szálltak, de a kéregetésük azt jelezte számomra, hogy csak nemrég hagyhatták el a fészküket. Vajon miért késett a költés? Elpusztult volna az előző fészekalj és a fecskepár másodköltésre kényszerült? Már legalább egy hónapja önállósodniuk kellett volna, hiszen a fecskék népe már erősen gyülekezik, készülődik a nagy útra, Afrikába. Miközben gyönyörködve figyeltem és fényképeztem a szép madárkákat, arra gondoltam, hogy vajon képesek lesznek-e az indulásig annyira megerősödni, hogy bírják majd a hosszú és veszélyes repülés megpróbáltatásait? Félek, hogy rosszak az esélyeik...
Rendkívül szép ez a fotósorozat. Idén is a nagy készülődés időszaka van, jó látni, figyelni őket. A kora délelőttöt a háztetőn napozva töltik, aztán valami jelre a csapat felröppen. Hiányozni fognak.
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszik. Nálunk molnárfecskék gyülekeztek ma a villanydróton, de mire a gépet kihoztam, már elrepültek. Talán karvaly ijesztette el őket.
Törlés