KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2020. szeptember 1., kedd

Karvaly túltengés

A karvalyok gyakori megjelenése miatt nem tudom, hogy dicsekedjem, vagy panaszkodjam-e?  Amikor évekkel ezelőtt felavattam az erdei itatómat, egy tapasztaltabb fotós ismerősöm megjövendölte, hogy a kis ragadozó mindennapi vendégem lesz. Ennek akkor nagyon örültem, mert kedvencem ez a szép madár. Nos, így is lett! Azelőtt sohasem gondoltam volna, hogy ennyire imádnak fürdeni! Az már más lapra tartozik, hogy más szárnyasok - melyek a karvaly zsákmány állatai - elkerülik a kis pocsolyámat. Erről már sokszor írtam és fölösleges tovább ragoznom.
Egy erőteljes karvaly tojó az alábbi fotókat készíttette magáról:









Rejtély számomra, hogy a többi madár honnan tudja, hogy  veszélyes ragadozó bujkál a közelben, de sokszor órákig elkerül minden tollas jószág. Merő véletlen, hogy egy vadgerle leszállt a vízhez, ivott - és túlélte! Megjegyzem, soha nem láttam eredményes karvaly támadást a lesemnél.



Egy fiatal erdei pinty megjelenését a tapasztalatlanságának tudom be.


Más alkalommal egy fülemüle jött inni. Éppen őt fotóztam,...


amikor egy csodás madár szállt le elém a tuskóra: egy fiatal sárgarigó. Tíz éve nem fordult elő egyetlen ilyen eset sem, és nem is hallottam hasonlóról. A víz csábította hozzám, mert belecsobbant és rögtön ki is repült belőle, emiatt esélyt sem adott egy fürdőzős fotóra. Kár! Viszont mostantól joggal számíthatok majd akár a sokkal szebb felnőtt példányok nyár végi látogatására.


A karvalyoknak szabadnapja lehetett, mert inni jött egy meggyvágó...


... és egy örvösgalamb is. Ő viszont hosszasan tünődött, hogy le merjen-e szállni és a végén mégis szomjasan távozott.


Legközelebb a hím karvaly jelent meg az itató szélén.



Furcsa mozdulatot tett a lábával: mintha görcs állt volna belé. 


Aztán a figyelme már a vízre összpontosult ...


... és belelépett.


Szépen begyalogolt és ott a tükörképével együtt fotózhattam.


Ezúttal szomjas lehetett, mert jó nagyot kortyolt.



A fürdőzés mozzanatait már sokszor megörökítettem. Láthatóan jól esett neki a felfrissülés. Elrepülés előtt az itató szélén szárítkozott.


Egy más alkalommal ismét őhozzá volt szerencsém. Egyenesen a vízben landolt, két méternyire. Egész kockás portrékat lőhettem róla.



Aztán hozzákezdett a fürdőzéshez.




Távozása előtt több helyen megülve csurgatta tollairól a vizet.







A karvaly veszély elmúltával három szajkó érkezett, közöttük egy csúnya, vedlő félben lévő példány. 



Nagy ribilliót rendeztek, fülsértő rikácsolással kergetőztek.



Mintha még nem jártak volna nálam, látszólag úgy megörültek a víz látványának.





És, ha már rátaláltak a csábító hűs közegre, alapos fürdőzésbe kezdtek.




De jött a féltékeny harmadik, rárepült a fürdőzőre, hogy adja át a helyét.



Sikeresen elzavarta a már átázott testvérét, aztán ő is élvezettel vetette magát a vízbe.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése