KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2018. május 31., csütörtök

Újabb kotorék, újabb csalódás

Úgy illik, hogy beszámoljak a megzavart róka család sorsáról, hátha valakit érdekel...
Nos, a lefotózott, a fiát szájában menekítő szuka az összes kölykét elvitte, talán még aznap. Nagy árat fizettem tehát a ritka felvételért. 
Gyorsan körbejártam az eddig ismert kotorékokat és találtam is egyet, ahol még kis rókák lehettek. Igaz, hogy mindig csupán egyet, méghozzá egy nagyon félős példányt tudtam lefotózni. Alig mutatkozott és akkor is csak a gyomok fedezékében.


A következő napokon ugyanígy jártam.


Mindig csak egy, az is csak pillanatokra bújt elő és erősen álcázta magát.


Ilyenkor az ember nem tudja, hogy az első, legbátrabb, vagy az utolsónak otthon maradt legfélősebb kölyköt látja. A kétségek ellenére úgy döntöttem, hogy kihelyezem a szokásos fedezéket. Amint a kellékekkel, szerszámokkal felmálházva, fényképezőgép nélkül közelítettem a kotorékhoz egy felnőtt rókát és mellette három játszadozó kicsit pillantottam meg. Az öreg róka hamar észrevett, rögtön be is ugrott a lyukba, a kicsik még kis ideig kint maradtak, mielőtt ők is eltűntek a rókavár üregében.
Ez a találkozás reménnyel töltött el, hogy lesznek még fotózható kölykök. 
A kotoréknál üldögélés közben a felettem repkedő gyurgyalagokat figyeltem és gyönyörködtem bravúros röptükben.




Kakukkok is repkedtek fölöttem.


Sajnos, ismét csalódnom kellett, mert hiába várakoztam órák hosszat több reggel és este is, több kölyköt nem láttam. Csak az öreg rókát tudtam néhányszor lefényképezni a közeli, kaszált réten.




A sikertelenséget és a bizonytalanságot megunva egyik este egy adag kutyakaját tettem ki a kotorékhoz és mivel azt másnap reggel érintetlenül találtam, levontam a következtetést: ezek a kölykök is világgá mentek! Még jóformán el sem kezdődött, de máris véget ért az idei kis rókás időszak. Sajnos nem sok sikert hozott! 
Rókák nélkül ugyan lehet élni, de elég nehéz... Mihez is kezdjek nélkülük? Talán  szarvasokkal vigasztalódjak?
Tegnap tettem egy próbát, de azzal nem számoltam, hogy mióta ott jártam, az erdei tisztáson is magasra nőtt a fű. Az esti órán megjelent szarvas tehén és nagyocska borja is alig látszottak ki belőle.









Ez az erdei kaland némi gyógyírt jelent a kis rókák elvesztése miatti csalódottságomra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése