Egy bátor ürge

Ürgét fényképezni nem egyszerű feladat és nem a ritkaságuk miatt.  Például az alagi repülőtéren köztudottan komoly kolóniájuk él, tehát nem kéne messzire mennem értük. Néhány évben próbálkoztam is jó néhányszor, de csak egyetlen egyszer értem el jó eredményt. Akkor lessátorban izzadva órákig vártam, hogy előjöjjenek. Más évben álcahálót terítettem magamra és úgy hasaltam a lyuk előtt, ahol előzőleg eltűnt a félénk kis jószág. A repülőtér egy jó szándékú alkalmazottja majdnem mentőt hívott hozzám, mert azt hitte, hogy rosszullét miatt szerencsétlenkedem és nem tudok felállni. :) Ilyen közjáték és néhány órás várakozás után aztán szégyenszemre egyetlen kép nélkül kullogtam haza.

Ugyanakkor más, szerencsésebb fotósok még megrendezett ürgés képeket is készítenek, például virágot, epret, cseresznyét adva alanyaik "kezébe". Ezek persze hazug, természetellenes fotók, de nagy közönségsikert aratnak. Mások ennyivel ügyesebbek lennének? - tettem fel a kérdést magamnak és arra jutottam, hogy nem, hanem az ő alanyaik bizonyára szelídek, mert hozzászoktak az emberek jelenlétéhez. De hol vannak ilyenek???

Nos, a napokban régi barátaink látogattak meg bennünket. Ők nagy természetbarátok, sőt természetvédők és sokat kirándulnak. Véletlenül esett szó arról, hogy a Balaton-felvidéken feltűnően barátságos ürgékkel találkoztak. A közelebbi koordinátákat is megadták. Örömmel raktároztam el emlékezetemben az információkat, hiszen akkorra már éppen lefoglaltunk pár napot egy balatoni szállodában, így adódott a lehetőség, hogy magam is meggyőződhessek azoknak a szelíd állatkáknak a létezéséről.

Egy napfényes délután aztán eljutottam a megadott helyre. Utcai ruhában sétálgatva vizsgáltam át a futballpályányi területet. Láttam is az itt-ott felegyenesedő kis rágcsálókat, de ők "alagi típúsúak" lehettek, mert közeledtemre azonnal visszabújtak a lukjaikba és többé ki sem dugták az orrukat.

Hanem aztán felfigyeltem egyikükre, aki csak kis távolságra szaladt előlem, nem bújt el, hanem nyugodtan keresgélt, eszegetett a fűben. 

Azt is eltűrte, hogy a jó megvilágítás érdekében megkerüljem, aztán fél térdre ereszkedjem a fotózásához. 

Eleinte fel is ágaskodott, ha ráciccegtem, ...

... később már rám sem hederített, csak folytatta szeszélyes kalandozását a fűben. 

Néha, amikor túl közel merészkedtem, eltűnt egy lyukban, de csakhamar újra előkerült. Mintha egyre növekedett volna a bizalma, nem zavartatta magát, sőt még közeledett is hozzám. 

Nagy óvatosan próbáltam egy rózsaszínű virágos terület felé terelgetni, de ő meg igyekezett azt elkerülni. 

Úgy látszik, a virágot nem szerette (megenni). Egyébként szinte élvezte az érdeklődésemet, talán játéknak tekintette.

Csakhamar már két méterről fényképezhettem. 

Milyen kár, hogy nem hoztam egy szem epret, vagy cseresznyét! Talán elvette volna a kezemből... - mosolyodtam el. 

Végül még a virágok közé is hajlandó volt beállni a kedvemért. 

Nem zavarta a nem odaillő ruházatom, sőt a lessátrat, vagy álcahálót sem hiányolta.

Igazán kedves, barátságos kis ürge volt, szépen pózolt nekem.

Nem győztem áldani a szerencsémet, azaz inkább a tippadó barátaimat, hogy jóvoltukból mindezt átélhettem.

Ezúton is köszönöm Rózsának és Istvánnak az értékes információkat. Fentebb részletezett tapasztalataim alapján most már én is állítom, sőt hirdetem, hogy szelíd, vagy bátor ürgék igenis léteznek! Csak meg kell találni őket..., a többi már gyerekjáték.