Talán az idei ősz legcsúnyább napjára ébredtünk. Ködszitálás és nappali sötétség rongálta a kedélyemet, amint kiléptem a házból. A TV úgy mondta, hogy hasonló ronda idő lesz a következő napokban is, csakhogy kemény éjszakai fagyokkal. Emiatt nem halogathattam tovább a kerti csap víztelenítését, amelyhez le kellett szállnom a vízóra aknába. Leereszkedvén csaknem rátehénkedtem két megriadt békára, melyek itt szándékoztak téli szállást foglalni.
Hohó barátocskáim, gyertek ki előbb velem egy kis fotósétára! Meglátjátok, utána jobban fogtok aludni! - ajánlottam nekik és miután a munkámmal végeztem, kivittem őket a kertbe az ázott levelek közé. Pár perc fotózás után ígéretemhez híven visszahelyeztem őket az akna biztonságába. Bocs, hogy zavartam, szép álmokat a télre! - szóltam utánuk, amikor rájuk eresztettem az aknatetőt.
Hogy miért nem csókoltam meg őket előbb? Mert már nem hiszek a mesékben! Meg különben is: mit kezdenék én egy királykisasszonnyal? Pláne kettővel? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése