Takarítás idején

Ma reggel a feleségem bejelentette, hogy délelőtt takarítást tervez és jobban teszem, ha ezalatt nem lábatlankodom odahaza. Nem ellenkeztem, mert annyira tisztelem ezt a háztartási munkát, hogy a szememet sem merem ráemelni. Kaptam hát a fényképezőgépemet és autóba ülve nekiindultam a határnak. Majd csak lesz valami! Sajnos, csalódnom kellett, mert nagy utat bejárva még őzeket sem láttam. Mi mást tehettem, a lesemhez vettem az irányt. Kiszórtam a magokat, húst tettem az ölyveknek, majd elvackoltam a kunyhómban. Amire nem számítottam: a bágyadt napsütés melege pajkos bodobácsok százait mozgósította kis házikómban. Piros bogarak mászkáltak mindenütt, a falon, a fejem felett, az ablaküvegen, még a nadrágom szárába és a nyakamba is jutott belőlük. Sebaj, egy idő után megszokja őket az ember!

Sokáig csak a cinkék mozgolódtak, később egy fakopáncs törögette szorgalmasan a napraforgó magokat egy fatuskó alkalmas hasadékába szorítva.

Kisvártatva átrepült az ölyv anyó, szemrevételezte a csalit és megült a közelében.

Megjött a párja is és élénk sipítozásba kezdtek. Szokás szerint a tojó fogott hozzá először a falatozáshoz.

Bár ő volt a hús közelében, tartott a párja támadásától és a mozgását szemmel tartotta.

Jóízűen lakmározott.

Időnként tartott egy kis szünetet, hogy a hím mozgását figyelhesse. A sűrűn repkedő bodobácsokból neki is jutott egy. :)

Meglepően hamar abbahagyta a falatozást és szárnyra kapott.

Most nyilván a hím következik - gondoltam és az ujjamat a kioldógombon tartva vártam a megérkezését. Hiába, mert üres maradt a hely a húsnál. A vijjogást távolról hallottam és az idő múlásával az nem is közeledett. Bár nagyon furcsállottam a dolgot, mégis maradtam.

És akkor váratlanul berepült egy régen látott fiatal karvaly tojó és leült az itató szélére, csupán két méternyi távolságba. Egy gyors portré készült...

... aztán felugrott és beült a vízbe.

Nem merült meg, csak nézelődött...

... és végül elröppent. Nem tagadom a csalódottságomat, ennél többet reméltem, ha már nagy örömömre hosszú távollét után váratlanul megjelent. A szárnysurrogásból ítélve nem repülhetett messzire... És valóban, pár perc múlva visszatért és visszaült a fürdőbe. Ezúttal alapos tisztálkodásba kezdett. A víz nem lehetett 5 foknál melegebb, nem szívesen cseréltem volna vele! 

Az alábbi képen éppen belepislogott a nagy pancsolásba. Talán víz került a szemébe?

Annyira közel zajlottak az események, hogy a tükörképét sehogyan sem tudtam a fotóra varázsolni. 

Túl sokáig nem élvezte a szabadtéri wellnesst, hamar továbbállt. Egy fenyő magasában terítette ki a tollait, hogy megszárítkozzék.

Csak ekkor figyeltem fel a tuskón megmerevedett fakopáncsra. 

Talán fél órát is eltöltött ebben a védekező pózban mozdulatlanul, mire valahogy megbizonyosodott, hogy nincs már ott a karvaly és el mert repülni. 

Ölyv úr valami oknál fogva nem jött, de nem bántam. A régen látott karvaly bőven kárpótolt a távol maradásáért. Mivel végképp egyedül maradtam, (ha a bodobácsok vidám társaságát nem számítom) így én is a távozás hímes mezejére léptem. Hazaérve jó ebéd és persze rend és tisztaság fogadott. Elégedetten mondhatom, hogy egészen kellemesen vészeltem át ezt a takarítást.