Ismét a Tisza-tavon

Bármilyen jól sikerült a legutóbbi csónaktúra, bármennyire szépek voltak a fiókákat nevelő szerkők és más vízimadarak, mégis maradt bennem némi hiányérzet: a tó még nem mutatta meg valamennyi szépségét. Talán leginkább az alkonyi fények hiányoztak. Emiatt fotós barátommal és megszokott vezetőnkkel ismét visszatértünk. Igaz, az időjárás előrejelzés mutatott némi bizonytalanságot, átmeneti felhősödést, de legalább csapadékkal nem ijesztgettek. 

Egy órával korábban érkeztem a megbeszéltnél, de az indulásig a kikötőben fényképezgettem a különleges tavi virágokat.

Virágkáka

Békatutaj

Szépséges fehér felhők úsztak az égen, amikor vízre szálltunk, de néhány sötétebb is akadt köztük, átmenetileg elfedve a napot.

Már a kirándulás kezdetén érdekes jelenetet láttunk: barna réti héják légi csatáját.

A nyílt vízről csakhamar a nádasok és vízi növények közötti ösvényekre jutottunk.

A sűrűn nőtt levelek, szárak, gyökerek szövedékébe nem lett volna jó belekeveredni.

A felhőzet egyre fenyegetőbbnek tűnt, távolabb már le is szakadt az ég!

Egy futó zápor bennünket is meglegyintett, sőt, egy eső elől menekülő motorcsónak felfröccsenő hulláma telibe kapta a kis fényképezőgépemet. (Még szerencse, hogy a nagyot addigra már biztonságba helyeztem.) Gyorsan megtörölgettem a gépet, szerencsére működőképes maradt. A kisvártatva újra előbukkanó Napot sikerült is megörökítenem.

Csak ekkor vettem észre, hogy a lencsén egy jókora párafolt éktelenkedik, ráadásul belülről, nem letörölhetően! Mást nem tehettem, vártam, hogy kiszáradjon. Addig ilyen "különleges hatású" képeket készítettem. :)

Feltűnően sok selyem-, vagy más néven üstökösgémmel találkoztunk, talán azért mert már az idei fiatalok is vadászgattak.

Többnyire egy helyben állva lesték a zsákmányukat, vagy a leveleken lépegetve keresgéltek. Egy felreppenést sikerült elkapnom.

Ugyancsak jól mutatott az odébb szálló bakcsó is.

Máshol kormorán szárítkozott.

Egy másik példány a csónakunk közelében bukkant fel a vízből, egy jókora törpeharcsával a csőrében.

A hal már irányba lett állítva, de a tüskés hátuszony miatt a lenyelés nem volt egyszerű.

Odébb úszva komolyan dolgozott vele,... 

...forgatta, dobálta, víz alá vitte és biztosan ott nyelte le, mert aztán hal nélkül tűnt fel ismét. 

Ennél nagyobb szerencsénk már csak egy búbos vöcsökkel és fiókáival volt. Az egyik kicsi már a mamája (papája?) hátán utazott, a másik még csak éppen felkapaszkodni próbált.

A felnőtt madár a tollazatát igazgathatta a fióka kényelme érdekében, mert egy tolla a csőrén akadt.

Igyekezett is megszabadulni tőle...

Lassan esteledett és az alkonyi fények is szépen alakultak.

Négy órája bolyongtunk a tó útvesztőiben, csak akkor tudtam, hogy közel a kikötő, amikor  a távolban feltűnt az Ökocentrum épülete.

A Nap utolsó sugarait küldte a tóra.

A színes égbolt adva volt, de a madarak nagy része már elült, alig találtam egy-két átrepülőt.

Az útjelző táblát már nem lehetett elolvasni, csak egy elkésett sirály vette hasznát.

Szép és szerencsés volt a második Tisza-tavi fotós kirándulásunk. A tó talán a legszebb arcát mutatta meg nekünk, bár gyanítom, hogy bármikor tudna még újat és szépet kínálni.