Képek készletről

A  képeimnek  sorsa  van.  Egyeseket - a jobbakat - szinte  rögtön közreadok,  főképpen,  ha  egy természetben  átélt  kalandomhoz  kapcsolhatók,  másokat  "még  jó  lesz  valamire!" felkiáltással félreteszek.  Csak  gyűlnek  az  ilyen  készleten  maradt  fotók,  ideje,  hogy  kisöpörjem,  szebben fogalmazva  bemutassam  őket.  Ne  gondolja  senki  rólam,  hogy  tovább  öregedve már végképpen felhagytam a fényképezéssel! 
Változatlanul szívesen járom a határt a korai órákban, amikor szépek a fények és még kellemes a hőmérséklet. Két hajnali és sajnos távoli őzbak legyen erre a bizonyíték.

Sokszor csak egy nyúl kerül az ember szeme elé.

Vagy valami vadvirág...

A nevével bajban vagyok, pedig már egyszer megtudakoltam, de a virágnevek kiesnek a fejemből.

A lila ökörfarkkóró kivétel. Talán, mert annyira tetszetős.

Egy reggel egy rókát sikerült becserkésznem! Több száz méter távolságból vettem észre.

A frissen kaszált réten egerészett. A bálák fedezékében közelítettem hozzá, de árnyékban volt, így nem is lett jó a kép.

Még tovább sikerült lopnom a távolságot, míg végre kilépett a fénybe.

De rögtön észre is vett!

És azonnal szélnek eredt. 

Néhány madárfotó is készült nemrégiben, legtöbbjük autóból fényképezve.

Nagy fakopáncs

Bíbic

Sarat gyűjtő füsti fecske

 

Gyurgyalagok

Azért még a gyér forgalmú erdei itatómon is készült pár fotó.

Egyik hétvégén véletlenül betévedt egy jégmadár a kiszáradóban lévő holtághoz, de azóta sem láttam.

Ma hajnalban egy kicsi őzgidát pillantottam meg a sűrű gazban.

A mamája is a közelében pihent, jöttömre felpattant.

A kicsi gida eleinte türelmes maradt, aztán persze eliramodott.

Nos, ezzel megtörtént a készletfelszámolás. Jöhetnek az újabb kalandok és újabb fotók!