Az elmúlt évről

Egy évvel ismét öregebb lett a blogom, (milyen gyorsan öregszik?!) Most itt ülök a számítógépem előtt és azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy milyen is volt a 2015-ös évem fotós szempontból? Nos, erre kapásból csak azt tudom válaszolni, hogy volt már jobb, de rosszabb is. 

Egy ritka természeti jelenség mindenképpen különlegessé tette: a március 20-i részleges napfogyatkozás, melyet magam is megfigyeltem és dokumentáltam, mivel sok ilyenre már nem számíthatok. :)

A Napot amúgy is szívesen fényképezem. Szeretem a napkelték és naplementék hangulatát, a csodás égi színjátékot, különösen madarakkal ékesítve. Az idei darvazáskor két olyan képet sikerült készítenem, melyekkel elégedett vagyok.

Nézzük az elmúlt évet abból a szempontból, hogy vajon sikerült-e új fajokat lencsevégre kapni?

Igen, például első ízben került elém egy vadmacska egy vadászterületen.

Egy dunai kajaktúra egyszerre két új fajjal ajándékozott meg: egy vízisiklót fotóztam folyami géb zsákmányával együtt.

Újként tekintek a hantmadárra is, mivel jobb képem nem volt a fajról. Tavaly akkor bukkantam rájuk, amikor már kirepült fiókáikat etették.

Ősszel régi vágyam teljesült: egy hím süvöltő látogatott meg az itatómnál.

Hollót sem fotóztam azelőtt, tavaly egy alkalommal végre szerencsével jártam, de jellemző, hogy azóta hiába próbálkozom.

Nyáron a rovarvilág egy érdekes képviselője hívta fel magára a figyelmemet, először csak a lesemben talált ivadékbölcsőivel, melyekben pókokat helyezett el utódai eledeléül, majd hónapokkal később sikerült őt magát is tetten érnem. Barnalábú lopódarázsként határozták meg őt a hozzáértő rovarászok.

És, ha már a rovaroknál tartunk: egy alkalommal szitakötők nászrepülését sikerült megfigyelnem.

Kedvenceim, az őzek tavaly is bőven szolgáltattak fotótémát számomra. Most két szereplős képeket válogattam.

A legnagyobb előrelépést a dámok szolgáltatták. Tavaly végre megtört az átok, amely régóta üldözött, végre tudtam néhány jobb fotót készíteni róluk.

Gímszarvasokért messzire kellett utaznom, de megérte.

A szarvasbőgés elég gyengén sikerült mifelénk, más évekhez képest csalódást okozott. 

2015-ben nem kényeztettek el a rókák. Sok hiábavaló várakozás után végül egyetlen alkalommal tudtam játszadozó kölyköket fényképezni.

Üzekedéskor, őzek után járva ért a kellemes meglepetés: egy fiatal ravaszdit sikerült síp nélkül, egyszerű cuppogással közelre csalnom. 

A vaddisznók? Egy árva kismalac kedves fotóalanyomnak bizonyult. Sorsáról nincs újabb információm, de remélem, hogy nagy disznó lett belőle. :)

És egy babos koca portréját kell még megmutatnom, hiszen korábban ilyen sem volt.

A Szentendrei-szigeten csupán a jégmadarak adtak témát, de csak módjával.

 Azt azonban mégsem mondhatom, hogy le se sz..tak.

A karvalyok 2015-ben is gyakran látogatták az erdei itatómat.

Előfordult, hogy karvalynak néztem a fürdőző héját és a tévedésemre utólag mások figyelmeztettek.

Az egerészölyvek legalább olyan gyakran fordultak meg nálam, mint a karvalyok, de ők persze víz helyett a csirkehús kedvéért jöttek.

Tavaly év elején korán elköltöztek a fülesbaglyok Turáról és az év végén sem jelentkeztek. Az éjszakai bagoly témát így nem tudtam tovább fejleszteni, csupán egy esti kuvikkal  kellett beérnem.

Egy projekt keretében kilestem néhány "száguldó" éticsigát. :)

... és egy fácánkakas násztáncát végtelenítettem. Szegény azóta is folyton folyvást táncol. :)

Készítettem néhány kevésbé szokványos virág fotót egy régi, manuális objektív használatával.

Néhány táj fotóval zárom a képek sorát, hiszen azok sem maradhatnak említés nélkül, ha a tavalyi évemet értékelem. Hétköznapi a turai táj, sokszor mégis elbűvöl.

Végezetül pár számadat. 2015-ben 57 bejegyzés került a naplómba, kevesebb, mint eddig bármikor. A tendencia évről évre egyértelműen csökkenő. Csak remélni tudom, hogy ezt némileg ellensúlyozza a jegyzetek tartalmassága. Mindenesetre ezzel a mostanival már 597 bejegyzésnél járok. Az oldal megjelenítések száma az elmúlt év során 106.000-ről 130.000-re nőtt és jelenleg 112 olvasóval büszkélkedhetem. Arról sajnos nincs statisztika, hogy hány képet tettem itt közzé? Biztosan több ezret, hiszen, ha csak tíz fotót számítok átlagban, az összeg akkor is majdnem 6000-re rúg. De, hogy ebből a tömegből mennyi az igazán jó kép, az bizony kérdéses.

Ugyanakkor azt érzékelem, hogy lassan, de biztosan csökken az olvasói érdeklődés a blogom iránt és az igazat megvallva az én lelkesedésem is apadni látszik. Nem csoda, sok a lerágott csont, kivesézett téma és egyre nehezebb újat mutatni. Ennek ellenére megkezdem a blogom hetedik évét, mert fotózni muszáj. Egyelőre úgy kell nekem a fotózás izgalma, mint kábítószerfüggőnek a drog. De azért lassan már leszokóban vagyok. Már csak a korom miatt is...