Az első hó

Önmagam számára is hihetetlen, mennyire vártam már a havazást. A havat, amely mindent megszépít, elfedi a megunt, piszkos földet, betakarja a mindenütt fellelhető szeméthalmokat és szűzi tisztaságot teremt az emberi gyarlóság miatt elszennyezett erdőn-mezőn. 

Amint tehettem, siettem az erdei lesemhez, hogy eleséget vigyek odaszoktatott madaraimnak és persze meglessem őket.

Mire a vadászházhoz értem, már fehér lepel takarta a tájat és nagy pelyhekben, sűrűn hullott a hó.

A pusztuló kis fenyő erdő valósággal megszépült a hónak köszönhetően.

A nyiladékban már nem éktelenkedtek az autóval érkező "szerelmespárok" italozásának, étkezésének és egyéb tevékenységének maradványai.

A fatolvajok által megcsonkított, majd tőről újra kihajtott girbe-gurba fenyőfácska ünnepi ruhát öltött.

Az erdő fáinak ágaira vastag hó telepedett.

A nagy nyárfa alatt megbúvó lesemhez érintetlen havon kellett átvágnom.

Amilyen az én szerencsém, mire elhelyezkedtem a lesben, elállt a havazás. Később ismét rákezdett, de már  kisebb pelyhekben. De azért a havas környezetben a megszokott madaraim is másképp mutattak.

A második havas napon egy másik erdőbe is ellátogattam, ahol dámokat szerettem volna fényképezni. 

Hiába adott a behavazott erdő szép díszletet, a rossz irányú szellő keresztülhúzta számításomat. Az állatok már messziről tudomást szereztek rólam és megtorpantak, majd megfutamodtak. Csupán két fiatal dám bikuciról sikerült képet csinálnom.

A muflonokkal sem volt nagyobb szerencsém.

A fiatal kos csupán egy lépéssel jött közelebb, aztán társaival együtt elvágtatott.

Több állatot már nem láttam, egy korhadt, kivénhedt fűzfa törzs volt az aznapi utolsó fotó alanyom.

Három napig tartott a gyönyörűség, aztán olvadás kezdődött. Csak azért szurkoltam, hogy maradjon még annyi hó, hogy négy éves fiú unokámat meg tudjam szánkóztatni. Sikerült, ha nem is ideális hó viszonyok közepette. Most, amikor ezt a bejegyzést írom, már eső esik. Zsugorodik a fehérség, újra elhatalmasodik szürkeség. De hosszú a tél, lesz még hó, remélem!