Beszökött az ősz

Októberbe léptünk, ez bizony már tagadhatatlanul az ősz. A nappalok rövidülnek, néha ugyan még ragyog a Nap, de hűl a levegő és színesednek a lombok.

Az őszi kikerics összefüggő mezőket alkotva tenyészik a szigeten.

Azelőtt sohasem láttam, de idén még a turai réten is találtam néhány tövet. Itt volt elegendő időm lehajolni hozzájuk.

A sík vidéken a lebukó Nap lapos, vörös fényei elérik és átvilágítják a szirmokat.

Sőt, egy képre még a vörös napkorongot is be tudtam csempészni, csak, hogy legyen egy "piros lámpás" kikericsem.

A szajkók már az ínséges télre készülnek, megkezdték a gyűjtögetést. 

Főleg a makkot hordják. Egyszerre akár három darabot is lenyomnak a torkukon, aztán elrepülnek a zsákmánnyal és a földbe ássák. 

Azt mondják, hogy a tölgy erdők terjedése a szajkók makk dugdosásának is köszönhető.

Ugyancsak az ősz jelét látom abban, hogy ismét üdvözölhettem az egerészölyvet a lesemnél. 

"Itt van az ölyv, itt van újra s szép, mint mindig énnekem." (bocs!)

Még bőven akadhat számára elegendő pocok a réten, de az ingyen csirkehúst azért nem veti már meg. 

Egész délután gyönyörű fények világították meg az erdőt, az ölyv késői érkezésekor mégis beborult.

Már nem sok maradhatott a húsból, amikor végre beszűrődött némi napfény a lombok között. 

A búcsú képre ismét elfogyott a fény. Látogatóm tele hassal, elégedetten nézett körül a területén, mielőtt elrepült.

Vajon felvetődik benne a kérdés, hogy miért terem errefelé számára csirkehús? Persze mindegy is, a lényeg, hogy jöjjön bátran. Én egész télen biztosítom majd számára a kalória pótlást és cserébe csak néhány szép akció jelenetet várok el tőle és minél több fajtársától.