A fekete kökörcsinekhez tartottunk. Új kedvencemet, az újonnan felfedezett ősrégi objektívemet akartam ismét kipróbálni ebben a kissé elcsépelt, de kihagyhatatlan témában. Nem is okozott csalódást.
Hazafelé a madarak háza táján is szétnéztünk. Sok hazatérő faj még várat magára, de a barázdabillegetők már szép számmal mutatkoznak.
Sordélyt is láttunk, közelre is tudtuk csalni, de az éneklésére még várni kell.
A fácán kakas megmutatta ugyan magát, de tavaszi táncát még nem adta elő, inkább eloldalgott.
A holtágnál hiába vártunk jégmadárra. Csak egy pillanatra ült le a beszállóra (erről szépen lemaradtam), azután már csak átrepülve láttunk néhányat. Sátorbontás után egy tőkés récére figyeltünk fel, amint az uszadékokon üldögélt. Talán a párját várta, mert türelmesen viselte az érdeklődésünket. A zavaros, kusza háttér miatt csak a vízbe toccsanása volt érdekes.
A melegedő időben úgy felgyorsult a kerti növények virágzása, hogy sokukról már lemaradtam. Gyorsan készítettem hát néhány képet a még meglévőkről az öreg obival, a teljesség igénye nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése