KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. április 29., szerda

Csigamentés

Tegnap reggelre esett egy kevés eső. Csupán a port verte el, de már ennyi is előcsalta a csigákat a rejtekhelyeikről. A kertünk tele lett helyváltoztató puhatestűekkel. Feleségem szerint nagy károkat okoznak a növények megrágásával, ezért nagyon haragszik rájuk. Házas, vagy meztelen fajtájukat egyaránt ellenségnek tekinti és irtja is őket ahogy tudja. Mire észbe kaptam, már egy fél vödörre valót összeszedett belőlük.
Többségük úgynevezett éti csiga, egy kiadós csigapörköltre már elegendő lenne.
Mit tervezel velük? - kérdeztem. Összetaposom őket! - hangzott a könyörtelen válasz. Megszólalt bennem az állatbarát: nem engedhetem, hogy a nejem csigavérfürdőt rendezzen. Hagyd rám, majd kiviszem a leshez és szabadon engedem őket! - tettem meg az ajánlatomat, melyet ő elfogadott. 
Legalább lesz mit fényképeznem ebben a szürke, semmire sem jó időben... Bevillant, hogy most végre megcsinálhatom a "száguldó csiga" fotómat és ettől jó kedvre derültem. Egy halom csigával és képletesen is felcsigázva értem ki a határba a szemerkélő esőben. A "fürge" jószágok alig várták a szabadulást, a leggyorsabbak pár perc múltán már elérték a vödör szélét. Magukra hagytam őket, hátha szétszélednek.


Körbenéztem. Az erdei út melletti  lapu leveleken is bőven akadt jó étvágyú csúszómászó.





A vödörnél eközben a helyzet egyre "fokozódott".



Összegabalyodva ugyan, de még mindegyikük a vödörben, vagy annak oldalán maradt. Mivel a  nyálkásan tapadó jószágokat ki sem tudtam rázni az edényből, egyenként kellett megfognom és kitennem őket a fűre.
Noha a mentőakcióm okán csigavér még közvetve sem tapadt a kezemhez, csiganyál viszont annál több. A vizes fűben törölgettem tisztára.
Közben kitaláltam a csiga "gyorsítás" módszerét és megkezdtem a próbálkozásokat. Íme az eredmény:



Kezdetnek nem rossz, talán még javítok a technikán, hacsak nem leszek túlságosan elcsigázva. :)


Talán így...

4 megjegyzés:

  1. Micsoda mentőakció :) Én is szoktam menteni házas csigákat a földútról amelyen reglen gel és este átmegyek munkába menet mivel a legtöbb ember nem néz a lába elé és eső után meglehetősen sok csigát eltaposnak. A meztelen csiga már más ügy. Képzeld már azokat is szoktam látni, pedig arrafelé soha nem volt korábban. Ha jól tudom spanyol csupasz csigának hívják őket és rendkívül kártékonyak, gyorsan szaporodna és szinte kiirthatatlan - így halottam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen. A meztelen csigák utálatosak és nagy kárt okoznak a kertben. A feleségem szerint a házasak is. Én viszont szeretem őket, bár még sosem kóstoltam. :)

      Törlés
  2. :) Olyan gyorsan száguldanak, biztos beleszédültek a fotózásba.

    VálaszTörlés