KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. április 27., hétfő

Őzek és vaddisznók

Megkezdődött a repce virágzása, sárga színt öltött a környék, ahol őzezni szoktam. Ilyenkor a hajnalok különösen színesek.


A kelő nappal szemben a növény sárga szirmai csak árnyékként mutatkoznak.


A két repce tábla közötti földúton egy őzbak közeledett, de jöttömre megtorpant.


Sokáig tétovázott, de nem tudtam kitalálni, hogy mi is a szándéka? Talán átvágott volna a sárga virágtengeren, vagy le akart pihenni valahol benne?


A jelenlétem megzavarta, végül hosszas tétovázás után a nádfalat áttörve elvágtatott.


A sűrű repce jó rejtekhelyet jelent az őzek számára. Elfekszenek benne és csak néha dugják ki a fejüket a virágok közül.


Ha valaki úgy gondolja, hogy észrevétlenül a közelükbe férkőzhet, csalódni fog.




Azért a táplálkozás kedvéért el kell hagyják a búvóhelyüket és a vetés, vagy a rét nyílt területeire is kénytelenek kijönni.
A jó szélnek köszönhetően, a fűzfák fedezékében sikerült egy legelésző fiatal bakot tíz méternyire becserkésznem.


Egy fa tövénél kuporogtam. Gyanakodott, de nem ismert fel.


Néhány tétova oldallépést tett.


Szaglászta a levegőt, de a szél ezúttal nem segített neki.


Végül az ösztöne parancsának engedve elügetett.


Hazafelé tartva szép kilátás nyílott a híres turai kastélyra.


Még egy érdekes élményem volt az elmúlt héten: disznó lesre indultunk Józsival.
Seres Józsi Nimród díjas festőművész barátom kedvence a vaddisznó. Számtalan szép képet festett már ebben a témában. Azért olyan élethűek az alkotásai, mert a saját fotói alapján festi meg a jeleneteket. Bevallom, engem leginkább a csíkos kis malacok megjelenésének esélye csábított a közös fotózásra, mert a felnőtt disznókat Józsival ellentétben nem túlságosan kedvelem.
Jobb híján egy erdei szóró közelében létesített vadász lesnél álcáztuk be magunkat. Ezekkel nekem az a bajom, hogy fotózáshoz túl messze vannak, és a környezetük is lehangoló. Hiába mutatkoztak már viszonylag hamar a disznók, órákig csak távoli és felejthető képeket tudtunk készíteni. Szerencsénkre egy magányos kan a közelünkben vágott át az erdőn.







A nap végén egy malacos koca is megmutatta magát és kicsinyeit, de sajnos csak távolról és rövid ideig.



6 megjegyzés:

  1. Imádom a repceföldeket. Üde sárgaságukkal hirdetik, hogy most már visszavonhatatlanul vége a télnek és melegszik az idő. Szép sorozat, nekem a 6. kikukucskálós fotó jött be nagyon. Szuper kép.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a megjegyzésedet Miklós. Valami szép repcés tájkép még jó lenne. Neked is ajánlom!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépek a repcés fotók, a 6,7,9 tetszik a legjobban a vaddisznósokból pedig a 16.
    Sajnos felénk nincsenek repceföldek, de egyszer én is szeretném fotózni.

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy tetszenek! Nagyon szeretem a virágzó repce napsárga színét. A vaddisznó képek végre az elképzelésem szerint sikerültek.

    VálaszTörlés
  5. Remek képek, mi is imádjuk a repce színét. Jah és persze a belőle készült mézet is :)

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy tetszenek a képek. Van is most itt egy vándorméhész. Vigyázni kell arrafelé, mert a repcén a legbékésebb méhek is megvadulnak.

    VálaszTörlés