Lassan már önmagamat sem értem. Évek óta töröm magam a dámbikák után, sok-sok kilométert autózom, órákat ülök leseken, sátorban, mondogatom a "varázsigét", hogy dám-bikát-a-ka-rok!, aztán, amikor hosszú sikertelenség után végre vannak elfogadható képeim, akkor csak válogatom, méregetem, kritizálom őket, ahelyett, hogy örömmel közreadnám. Mi a bajom velük? Talán az, hogy nem elég jók!
A képzeletemben ezeknél sokkal szebb képek élnek: napsütötte, vadvirágos rétre kitekintő, nemes tartású bikák, az erdő elmosott, sötét háttere előtt. Remélve, hogy egyszer majd a képzelet valósággá érik, egyelőre ezekkel kell beérnem...
Azért nem olyan rosszak, de biztos lesz sokkal jobb is.
VálaszTörlésKösz, remélem, lesznek majd jobbak is!
TörlésSzerintem sem rossz fotók. Magaslesről készültek?
VálaszTörlésKöszi. Egy domb tetejéről készültek.
TörlésSzerintem is jó fotók ezek!
VálaszTörlésKöszönöm Jenő!
Törlés