Találkozások

Az elmúlt héten, még a nagy esők előtt áttelepítettem a lesemet egy ígéretesebb környékre. A felázott utak miatt most már csak gyalogszerrel tudom megközelíteni. Tegnap ellenőrzésre indultam és a kis gépet a nyakamba akasztottam a biztonság kedvéért. Nem helyettesítheti ugyan a nagyot, de mégis jó, ha velem van...

A lesnél mindent rendben találtam, bár a kívánatos madár ottlétére sajnos semmi nem utalt. Tudhatnám már vén fejjel, hogy a beszokás nem megy olyan könnyen, ahogyan azt Móricka elképzeli, de azért mindig reménykedem. 

A patak melletti úton hirtelen felbukkant egy róka és éppen felém tartott. Gyorsan lekuporodtam a növényzet fedezékében. A koma leült és vakarózni kezdett.

Miközben a közeledését vártam, már átkoztam magam, hogy nem a nagy gépet hoztam magammal.

Jött is a róka, de úgy tíz méternyire megtorpant. Gyanút fogott.

Gyors iramodással a merőleges útra tért, aztán tisztes távolságban megállapodott.

A repce felől hallhatott valamit, mert erősen figyelt, tétovázott, majd mégis inkább leheveredett. Ráérősen napozott, valósággal húzta az időt. Hosszú percek teltek el eseménytelenül és nekem már minden porcikám sajgott a kuporgó helyzetben, de nem akartam elriasztani, tehát csak óvatosan mozdultam. 

Végül bevette magát a gabonába, hogy visszatérjen a náddal benőtt patakmederhez.

Megkönnyebbülten egyenesedtem fel és gondoltam, megnézem, merre tart a róka?  Átmentem a hídon és vártam. Jól számítottam, mert a túloldalon csakhamar feltűnt a vörös bunda. Szinte ki sem látszott a magas fűből. Ekkor vettem észre a nyulat, amely éppen akkor ugrott ki a patak felől és a róka irányába indult.

Mi lesz, ha találkoznak? - vártam izgatottan a fejleményeket. 

Nos, az történt, amit senki sem várt volna, bár csaknem összeütköztek...

....a róka nem ugrott rá a nyuszira...

...az meg sem ijedt, hanem mindketten békésen poroszkálva mentek tovább az útjukra. Ha nem magam látom, talán el sem hiszem!

A nyulak tudnak ilyen meglepő dolgokat művelni. A múltkor egy töltésen autóztam, amikor egy vak(merő) nyúl szinte oldalba támadott.

Ma reggel a leshez menet már készenlétben tartottam a fényképezőgépemet. Szinte meg sem lepődtem, hogy a parlagon maradt szántóföldön megpillantottam a rókát. Feküdt, mintha vadászott volna. És csakugyan, tőle tíz méternyire három őz fejét is felfedeztem a fű felett. Nocsak, tegnap nem kellett a nyúl, ma meg már őzpecsenyére fáj a fogad? - mosolyodtam el a feltételezésemen.

Eszembe ötlött, hogy megpróbálkozzam cincogással közelebb csalni. Fel is kapta a fejét a hangra.

Bár árnyékban ültem, neki meg a szemébe sütött a nap, mégis gyanút fogott és odébbállt, de mint régi ismerősre, úgy nézett vissza rám. :)

Na, akkor nézzük az őzeket! A suta már észrevett és felállt.

Gyanakodva vizsgálgatott és mint aki nem hisz a szemének, közeledett.

A két bak, egy fiatalka és egy idősebb, szintén megnéztek maguknak.

A suta ezalatt eldöntötte, hogy az ismeretlen valami egy kuporgó ember lehet és jobb lesz tőle minél messzebb kerülni. Elrobogott a még tétovázó hímek előtt, ...

... mire persze azok is nyakukba szedték a lábukat.

Némelyik képet vágnom kellett az arányok miatt, de talán nem ártott.

Noha a lesnél még mindig semmi biztató fejlemény, gyalogos megközelítése érdekes találkozásokra adott alkalmat. Úgy mellesleg egy vadgerle is megmutatta magát.