Bankák esti fényben

Cs. Lacival való ismeretségemet az évekkel ezelőtti házi bankáimnak köszönhetem. A mostaniak hírére is rögtön autóba ült és így esett, hogy a társaságában terven felül ismét meglátogattam a talált odút a szigeten.

Volt bennem némi bizonytalanság, hogy vajon találunk-e még ott lakókat, de szerencsénkre két kandikáló fióka várt bennünket a helyszínen. Megnyugodtam, hogy Laci nem hiába vállalt ekkora utat. A madarak kitettek magukért. Nemcsak a banka járt szorgalmasan, hanem a gyurgyalagok is nagyon aktívak voltak, bőven szolgáltattak fotótémát. A délelőtt számomra nem hozott újdonságot, szinte ugyanolyan képeket lőttem, mint korábban. Ebédszünetben egy frissen kirepült kis bankát láttunk az úton. Ugye-ugye, hogy nem halogathattuk a fotózást? Délután a napsütést már felhősödés zavarta, pár csepp esőt is kaptunk. A fiókák a bejáratnál tolakodtak. Egyszerre csak kettő fért oda, de mindegyik enni akart. A legerősebbet addig-addig tuszkolták hátulról, hogy kénytelen volt előre menekülni és végül ő is kirepült. Sokszor hosszú időre elborult, de a hegyeknél még sütött a nap, úgyhogy reménykedtünk. Laci felfigyelt a szemünk láttára kirepült fióka kéregető hangjára. Valahol mögöttünk lehetett. Egyszer megpillantottam, amint odébb repült. Ő is várta még az etetést. Na, ezt a jelenetet volna jó még lefényképezni és lehetőleg jó fényben! 

Az persze csak vágyálom! Nekem nincs olyan szerencsém. - mondatták velem az eddigi negatív tapasztalataim.

Este hat óra tájban már alakultak a fények. Így még az odús képek is jobban mutattak.

Megint jött egy felhő, mi meg rádöbbentünk, hogy lassan mennünk kéne. A kártyámon már alig maradt hely.

És ekkor a kis banka, megunván, hogy távolabb hiába kéreget, beült a beszállóra. Éppen, ahogyan elképzeltem.

Eszeveszett kapkodásban cseréltem kártyát, mert a fények is kezdtek visszatérni, a kaja meg bármikor érkezhet!

Már jött is a felnőtt banka és leült a fióka mellé. Puff neki! A fókuszpontot már nem volt időm átállítani, szűk lett a kép, ELSZÚRTAM!

A méreg evett meg, hogy ilyen elemi hibát vétettem! A sorozat képei csak vágással menthetők.

A kaját közben az odúlakók egyike kapta, a mama (vagy a papa) elrepült, de legalább a kicsi nyugodtan ült a helyén.

Lesz-e újabb esélyem? - latolgattam. És a fény vajon marad-e? Csupa izgalom az élet! 

Ezúttal kegyes volt hozzám a sors ( de lehet, hogy csak Laci miatt ), mert az elképzelt jelenet ezúttal a valóságban is megtörtént.

A kis banka a kukaccal a begyében egyedül maradt és meglepő dolgot művelt: mintha csak vissza akart volna bújni az odúba, felkúszott az oldalán, de aztán mégis megült a tetején.

Megvártunk még egy beszállást, aztán szedelőzködni kezdtünk.

Este hét óra volt. A kis banka akkor repült csak el, amikor kiléptem a sátorból. Kettő frissen kirepült fiókáról biztosan tudunk, az odúban meg még legalább két másik maradt. 

Szerencsés és élményekkel teli napot könyvelhettünk el Lacival. Azt hiszem, barátaim, a búbosbankák mostanra már mindent megmutattak a szépségükből. Hálás vagyok ezért nekik és a jó sorsomnak.