KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. április 16., szerda

Békászás

A nyárias napok után a minap hidegfront érkezett. Az ígért eső ugyan elmaradt nálunk, de a metszően hideg szél gomolyfelhőket kergetett és a nap hol kiragyogott, hol visszabújt mögéjük. A Galgához tartottam, békanézőbe.












Eszembe ötlött ugyanis egy sok évvel ezelőtti észlelésem, amikor egy hasonlóan hideg áprilisi napon leveli békák sokaságát láttam a vízben álló nádszálakon kapaszkodni. Azóta sokat változott a világ, mostanra a közmunkások nagy területen levágták a nádat, jóformán csak a keskeny vízfolyás közepén maradt néhány állva maradt tavalyi szál. Hosszasan kellett keresgélnem, de végül megpillantottam egy mozdulatlanul kuporgó zöld állatkát. Úgy hírlik, a leveli békák kiváló időjósok, de ezt a korán előmerészkedő példányt mégis meglepte a hirtelen jött hideg, lehűtötte társkereső kedvét és most dermedten várta az idő jobbra fordulását.
Fázol cimbora? Akkor gyere tornázni! - mondtam neki és óvatosan feléje gázoltam a mocsaras talajon, vigyázva, nehogy a sáros víz befolyjon a gumicsizmám szára fölött. Sikerült a markomba vennem, úgy, hogy száraz maradt a lábam. Egy ideig nyugodtan melegedett, majd fészkelődve igyekezett szabadulni. Kitettem hát egy nádszálra és fényképezni kezdtem.









Később egy másik tornaszeren is megmutathatta ügyességét.






Végezetül az utolsó, a legnehezebb próba következett.



Miután ezt is derekasan kiállta, abban a reményben köszöntem el kedves kis fotóalanyomtól, hogy a testmozgás nem volt számára megerőltető, majd útjára bocsájtottam.
Tudom, sokan irtóznak a békáktól. Bevallom, a varangyot én sem kedvelem, de a levelit annál inkább. Persze azért nem csókolnám meg. Még a végén királyfivá változna! Vagy tán királylánnyá?...

2 megjegyzés:

  1. Már korábban is láttam és olvastam ezt a bejegyzést.
    De végre szólhatok! :)

    A békákkal nincs bajom, de pókfotót nem kérnék!

    VálaszTörlés