KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. április 13., vasárnap

Hétvégi képek

A hajnali fotózásaink Tamással a horányi hétvégéim kihagyhatatlan részei. Korábban biztos eredménnyel kecsegtető helyeink voltak, de mostanában nem egyszerű témát találnunk. Azért szerencsére itt vannak mindjárt a napkelték, melyek az időjárástól és a felhőzettől függő módon látványosak. Mindketten jó néhányat láttunk már, de bármikor elkápráztat bennünket ez a mindennapi csoda.







Makrózásra is fel vagyunk készülve, korábban fekete kökörcsineket, újabban a most megjelent kosborokat fényképezzük.


A leginkább persze a madarakat, állatokat szeretjük becserkészni, vagy a dalukkal behívogatni. A sordélyokat még éneklésre is csábítja a telefonról játszott hang.








A minap nagy örömmel láttuk, hogy már a búbosbankák is megérkeztek. Eleinte csak átrepülőkkel találkoztunk, aztán az első út mentén szedegető madárkával is összefutottunk.


A mezőgazdasági terület szerszámos bódéi körül több banka röpdösött, nyilvánvalóan fészeknek való helyet keresve, aztán váratlanul egy nászajándék átadást is láttunk.


A tavasz a fácán kakasok udvarló kedvét is felkeltette, egymással versengve rikoltoznak, szárnyaikkal verdesve dürrögnek, megcsillogtatva színpompás tollazatukat.







Közel kerülni hozzájuk nem egyszerű, igyekeznek mindig valami takarás mögé bújni. 


A száraz kórók kiváló fedezéket szolgáltatnak nekik, a fotós meg bosszankodhat a homályos képek miatt.



Ez a kakas a bokrok alatt bújkált, a kép a belógó ágak miatt színeződött el, de a madár színei hibátlanok.


Egyik reggel egy elütött borzot találtunk az aszfalt úton. Nem állhattam meg, hogy lefényképezzem a ritkán látható éjszakai állatot, ha holtában is. Talán megbocsájtható...


Hiányzanak az erdőirtással, kerítés építéssel elriasztott őzek, dámszarvasok, vagy az alacsony vízszint miatt elmaradt jégmadarak, de a sziget még biztosan tartogat számunkra fotótémát. Reméljük, hogy továbbra sem fogunk unatkozni a hétvégi kirándulásainkon.

7 megjegyzés:

  1. Szépek a képek a becserkészett madarakról.:-) A telefonos madárhanglejátszást én is próbáltam. A vörösbegyet sikerült odacsalni a közeli fákra, sőt a földre is leszállt méltatlankodva és végigmérte a "vetélytársát", jó kis móka.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Némelyik madárnál hatásos, másoknál nem, de lehet, hogy ezeknél nem a legjobb hanggal próbálkozunk.

      Törlés
  2. BorzAlom! :D

    Elnézést, de nem tudtam kihagyni!

    "A büszke borzanya összetoborzott
    néhány csellengő borzot,
    hogy szívének féltett kincsét,
    hat kicsinyét megtekintsék.
    - Nézzetek! Ez itt a mennyország! -
    mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.
    Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
    találták a sok torzonborz borzat.
    Szólt az egyik, egy értelmesforma,
    kinek kedélyét e látvány felborzolta:
    - Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
    ez az alom meleg kis családi fészek.
    Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
    ...egyszerűen borz-alom..."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy hozzátettél egy kis valódi irodalmat, köszönöm!

      Törlés
  3. Kedves Endre,
    Pecsics Mária vagyok a Kaposvári Egyetemen oktatok fotográfiát (egyébként én is a Szigeten lakom, Surányban, de Monostoron művészeti gyerektáborokat szoktam vezetni). Engedje meg, hogy gratuláljak a bloghoz!
    Egy művészeti projekthez szükségem lenne olyan fényképekre, amik elütött állatokat ábrázolnak. A projekt lényege, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a leghétköznapibb helyzetekben is az egyenlőtlen erőviszonyok határozzák meg az állat és az ember kapcsolatát. Az úttesten elgázolt állatokat ábrázoló fotókat visszapillantó tükrökre exponálom egy fényképészettörténeti eljárással. A blogján láttam az elütött borz fotóját, ha a szerzői jogi kérdésekben meg tudunk állapodni, szeretném azt a munkámhoz felhasználni. Várom mielőbbi válaszát a következő e-mail címre: pecsicsmaria@gmail.com Köszönettel és üdvözlettel: Pecsics Mária

    VálaszTörlés