KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. október 4., péntek

Utóbőgés

Azt hittem, hogy a sikeres somogyi kaland után jó időre elteltem a szarvasokkal, de Józsi, festő barátom hírei mégis fellelkesítettek. Szerda délután így ismét nekivágtunk a gödöllői domboknak. A vadföld közelében már messziről láttuk, hogy egy népes gím csapat pihen a zöld gyepen. A dombhajlat fedezékét kihasználva nagy óvatosan közelebb merészkedtünk és fák árnyékában meglapulva kezdtünk kattintgatni. A heves szél a segítségünkre volt. A bika fáradtan feküdt a tehenek és borjak között, néha még bóbiskolt is.


Egyszer csak észbe kapott, hogy neki ezidőtájt más dolga van, felállt és megindult egy tehén felé.




Aztán mégsem történt meg a borítás, mert a tehenek valamitől megriadtak és csoportba verődve az erdő felé fordultak...


... és persze a bikát is magukkal vitték.


Szerencsére nem tűntek el a sűrűben, csak az erdőszélen várakoztak. Ezalatt mi elfoglaltuk a helyünket az előzőleg kiszemelt lesen. Talán egy órán át tartott ez a "kint is vannak, bent is vannak" helyzet. Bár az ottlétünk alatt egyetlen bőgést sem hallottunk már, (lassan vége a szezonnak), jobb ötlet nem lévén Józsi elővette a bőgőkürtöt és a fiatal bika hangját imitálta. A tehenek felbátorodva elő is jöttek, de a bikájuk csak egy-egy bosszankodó böffentéssel reagált és a sűrűben maradt.


 Jó ideig kellett hívnunk, amíg kijött a teheneihez.


Az erdő szélén dühöngött és őrjáratozott fel és alá.




A bőgésünk nyilvánvalóan idegesítette, de az igazi vetélytársat az erdőből várta, mert arrafelé válaszolgatott.


Néha kirohant, hogy az elcsábulásra hajlamos tehénnek megmutassa, hogy ki az úr a háznál...


... de mindvégig a tehenek és az erdő között portyázott és nem akarta beengedni őket a fák közé.


A nőstények csoportba verődve tanácstalankodtak ... 


... de végül csak ráerőltették akaratukat a hím állatra és bevitték őt az erdőbe. A bika méltatlankodó böfögése egyre messzebbről hallatszott. Közben lassan elfogyott a fény is, mennünk kellett. Szép délután volt és tanulságos is. Korábban nem volt még alkalmam a szarvascsorda viselkedésének tanulmányozására és főleg nem bőgés idején.

6 megjegyzés:

  1. de jó képek! Nagyon jó élmény lehet! Élőben még nagyobb élmény lehet, de a képek is visszaadják a hangulatot.

    VálaszTörlés
  2. Mindig pozitív irigykedéssel nézem szép szarvas fotóidat. Fantasztikus élmény lehet ekkora csapat megfigyelése.

    VálaszTörlés
  3. Jó kis élmény lehetett. Nagyon szépek :)

    VálaszTörlés
  4. Gábor, Miklós, József! Köszönöm a hozzászólásaitokat. Valóban nagy élmény volt, nektek is kívánom, hogy legyen részetek ilyenben!

    VálaszTörlés
  5. Újabb kitűnő fotókat láthattam Tőled a szarvasokról!

    VálaszTörlés