Csóka család

Nemrégiben pár napot Gyulán töltöttünk. Tetszett a szép, virágos, szökőkutas város és a tavaszi napfényben, a levelet bontó fák alatt jól esett a séta. Sokat fotóztam, de a turista képek nem adták azt az örömöt, amelyet a madarak, állatok fotózásakor érzek. Sétáink során természetesen a várhoz is eljutottunk.

Meglepetésemre néhány csókát láttam repdesni, majd a várfalon megpihenni. Azelőtt még sosem találkoztam ezekkel a madarakkal, valahogy mindig elkerültek, örültem hát a ritka lehetőségnek, csináltam is néhány felvételt a kis gépemmel. Persze, rögtön azon kezdett járni az eszem, hogyan közelíthetném meg jobban őket?

Semmi okos nem jutott eszembe, végül is nem mászhatok fel a várfalra! Ilyen témát mégsem hagyhatok ki, legalább teszek még egy próbát. Elutazásunk reggelén nyakamba akasztottam a nagyobb gépet és ismét a várhoz indultam. Szerencsém volt: a csókák a park fái között mozgolódtak.

Tavasz lévén nyilván a fészekrakás izgatta őket, kis ágakat szedegettek.

A vadgesztenye fa egyik odva különösen népszerű volt csókáéknál.

Egyikük kíváncsian bekukucskált. Ő persze tudta, amit én még nem, hogy a párja odabent szorgoskodik.

Hamarosan kinézett őnagysága.

Közben más példányok is arrafelé mozgolódtak. Egy szinttel feljebb hasonló jelenetek zajlottak, csakhogy azokat kitakarták előlem a lombok. Az én madaraim mindenesetre szemmel tartották a társbérlőket.

Miután a többiek feltehetően megértették, hogy ez a lakás foglalt, a hoppon maradt harmadik szeme láttára  magabiztosan tollászkodni kezdtek. Ők már birtokon belül vannak, mások lakásigényével nem foglalkoznak.

Egy másik pár eközben összeszokottan üldögélt egy másik ágon, valószínűleg már nekik sem voltak lakásgondjaik. Következhet a családalapítás!

Én még szívesen figyeltem és fotóztam volna csókáék magánéletét, de sajnos már mennünk kellett. Örültem, hogy a jól sikerült üdülés a meghirdetett programon kívül még ilyen különleges témát is szolgáltatott. Kénytelen kelletlen búcsút mondtam hát a madaraknak. "Viszlát! Csók a család!"