Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét.
Hogy miért?
Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe.
"Ámulni még, ameddig még lehet,/
amíg a szíved jó ütemre dobban,/
megőrizni a táguló szemet,/
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./
Elálmélkodni megszokottakon:/
az andezitre plántált ősi váron,/
virágokon, felhőkön, patakon,/
az azúrban kerengő vadmadáron,/
a csillagon, ha végtelen terek/
hajítják át a késő-nyári égen./
S ámulva szólni: Most voltam gyerek./
S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)
Az első különösen tetszik az ellenfényben a kissé kusza, ködös háttérrel. Lehetséges, a fagy nem kímél semmit...
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszik. Megkapott, amint ott állt az egy szál magányos virág a zord környezetben, mint egy kék lángocska.
TörlésA bevezető alapján rosszabbra számítottam. Mind teccik:) Némi képzavarral élve szerintem is a fagy a ludas.
VálaszTörlésA szebbeket fotóztam, a háttérben csúnyábbak is vannak. Kösz a véleményt és a megerősítést.
TörlésNekem is az első tetszik a legjobban, de mindegyik nagyon szép, szívderítő virágfotó.
VálaszTörlésKöszönöm. Tanulság számomra: nem kell a virágba "belebújni" ahhoz, hogy hatásos kép készüljön.
TörlésHú de szép kökörcsinfotóid vannak!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ide is benéztem!
Köszönöm. Ezek a virágok a te kedvenceid is...
Törlés