Banka az itatónál

Sok a víz mifelénk. Úsznak a legelők, a vetések, tocsognak a rétek és helyenként bokáig merül az ember a sárban, ha letér az aszfaltról. Néhol még a fácánok is gázlómadárrá képezik át magukat. :)

A műútról viszont gólyát, gémet és kócsagot lehet fotózni, kár, hogy az alanyok nagyon távolságtartók. :)

A berket átszelő árkokban, csatornákban áll a víz, a madarak bárhol olthatják a szomjukat, így nem csoda, hogy nincs keletje az itatómnak. Ellenőrzésképpen ma reggel mégis kiültem, hiszen a gyönyörű napsütés  fotózásra csábított. A lesem felé menet, a nagy nyárfa körül valóságos gomba telepet találtam. Lett volna legalább két kiló pörkölt alapanyag, ha leszedem, de ezt a fajt nem ismerem, így nem kockáztattam meg a gyomormosást. Kucsmagombának tippelem.

Szórtam egy kevés kukoricát és napraforgót a les elé, hogy ne unatkozzam. A cinkék és a verebek jöttek is hamarosan. A szép erdei pintyet már lefényképeztem.

Egy gyanakvó szajkó is betévedt, egyetlen szem kukoricával távozott.

Hosszú idő után érkezett meg az egyetlen szomjas vendég egy hím barátposzáta személyében. Egy-két kortyot ivott is, ha már ott volt előtte a víz.

Már-már unalomba fulladt a lesezés, amikor besétált a képbe kedvenc madaram, egy búbosbanka!

Nyilvánvaló, hogy nem a magok és nem is a víz miatt jött. 

Véletlenül járt erre, vagy talán már észrevette a nekik szánt odút? Tíz méterre volt csak az összkomfortos laktól, de rövid ottléte alatt semmi jelét nem mutatta érdeklődésének. Én mindenesetre jó jelnek tekintem a látogatását és reménykedem. Legközelebb már talán a párjával jön...