Három havas nap

Miközben a Dunántúlon tombol a tél, elzárt utakról, elakadt járművekről hallunk a hiradóban, nálunk Turán már nyoma sincs a hónak. Legnagyobb sajnálatomra csak rövid ideig tartott. Lehet, hogy kevesen osztják a véleményemet, de én kedvelem a havat és szeretem a havas képeket.

Hétfőn volt a legszebb a táj, szűz hó fogadott a lesnél. A beszálló ágat vastagon takarta a fehér csapadék, eleinte csak a madarak landolásának helyén vékonyodott meg kissé. Az alábbi három kép még korán reggel készült, aztán a figyelmem az ölyvek felé fordult. Az akkori ölyves fotóimat az előző bejegyzésben már megmutattam.

Kedden nem akartam háborgatni az előző napon jóllakatott ölyveket, inkább egy barátomat kísértem el szarvas fotózásra. Többnyire az előző alkalomhoz hasonló képek készültek, de azért néhányat ezek közül is megmutatok.

Érdekes volt újra megfigyelni a szarvasok bundájában élősködők után kutatgató cinegéket, vagy a kiszórt kukoricára pályázó cirtomsármányokat, amint a szarvasok orra előtt szedegettek.

Szerdán már erősen olvadt és csak foltokban maradt meg a hó a lesemnél. A cinegéket és a verebeket nem számítva elsőként egy régen látott fakopáncs fiú látogatott be az etetőhöz.

Az ölyvek szokatlan hirtelenséggel jelentkeztek. Össze is ugrottak, de aztán egyikük a könnyen kiszabadított hússal elrepült és hiába pótoltam a csalit, többé már nem tértek vissza.

Az unalmassá vált délelőttöt csak néhány meggyvágó érkezése színesítette. Addigra már több helyen csurgott, csepegett a hólé a les tetejéről, vízcseppekkel szórva tele az ablakot és a háttér ismét sárgásbarna árnyalatot kapott a hó alól előtűnt száraz növényzettől.

 Ez volt a turai havas napjaim története, képekkel illusztrálva. Jól esett a hó, no meg a fotózás, de mindkettő tarthatott volna tovább!  :)