Egy hét Egyiptomban

Régi álmom vált valóra ezzel az utazással. Az én koromban már legfőbb ideje a "bakancslista" összeírásának és ennek élén szerepeltek nálam a piramisok.

A nagy kalandot tervezgetve komoly gondot okozott, hogy melyik fényképezőgépemet vigyem? Terjedelme és súlya miatt végül itthon hagytam a nagy gépet és csak a kis úti kompaktomat vettem magamhoz, bár előre tudtam, hogy meg  fogom bánni ezt a döntésemet.

Úgy is lett: már a hurghadai repülőtéren akadt fotózni való. 

Madarak

A két pásztorgém mintha csak engem várt volna a buszparkolóban.

Később meglepve tapasztaltam, hogy mennyire gyakori ott ez a faj, sokszor piszkos tollazatuk a szeméttelepek gyakori látogatásának következménye.

A szálloda kertjében a mi vadgerlénkhez nagyon hasonló madarakkal találkoztam. A határozót már idehaza átböngészve pálmagerlének gondolom az alábbi tubicát.

Szinte hihetetlen, de ugyancsak a szállodánál kaptam lencsevégre a szélben vitorlázó halászsast is.

Egy kis kékbegy gyakran tűnt fel az örökzöld bokrok alatt és több alkalommal hagyta magát fényképezni.

A tengernél sirályokat fényképezhettem, kár, hogy csak a kis masinámmal.

Egyik reggel napkeltét fotózni indultam. A tengerparti kőről egy jégmadarat riasztottam el. A későbbi  buszkirándulások során nagyobb rokonának a tarka halkapónak több példányát is láttam, amint az öntözőcsatornák felett szitáltak, vagy éppen a villanydróton üldögéltek. De láttam még ezeken kívül csilpcsalp füzikéket, cigánycsukokat, barázdabillegetőket, szürke varjakat, ölyveket, nagykócsagokat és persze verebeket.

Emberek

Az egyiptomi emberek nagyon barátságosak, segítőkészek voltak. Fényképezésükhöz érthető módon azonban engedélyt kellett tőlük kérni. Különösen igaz volt ez a nőkre. Beleegyezésüket gyakran némi baksis megfizetésével kellett kiérdemelni.

Buszsofőr

Hasszán, a pincér

Zenész

Zenész

Kéregető nő és kislánya

Tevehajcsár

A rend őre a műemléknél

Árus

Kompos

Fiatal nő

Beduin asszony

 Nevezetességek

A Hurghada - Cairo közötti 480 km-es utat hat óra alatt tettük meg. Elsőként az Egyiptom Múzeumot csodálhattuk meg. Fényképezni sajnos csak kívül lehetett, így nem tudok saját képet mutatni a legnagyobb kincsről, Tutankhamon 11 kilogramos színarany halotti maszkjáról.

A múzeum bejárata egy szfinxszel

Délután a gizai piramisokhoz buszoztunk. A kivételes élményt, hogy ott állhatok az évezredek tanúinál, sajnos megkeserítette a rengeteg árus és tevehajcsár szűnni nem akaró tolakodása.

Egy másik napon Luxorba látogattunk. A Királyok völgye tizenöt feltárt sírkamrája közül hármat tekinthettünk meg, sajnos ismét csak fényképezőgép nélkül.

 Hatsepszut fáraó templománál azonban már fotózhattunk.

Hórusz isten szobra

A templom szobrai

A Memnon kolosszusoknál rövid pihenőre álltunk csak meg és ismét közelharcot vívtunk az árusokkal.

Kolosszusok

Délután az ugyancsak világcsodának számító karnaki templom megtekintésére volt lehetőségünk.

A templom fő fala

Néhány a 136 oszlop közül

A tenger
Szerintem a Vörös tenger és csodálatos élővilága legalább annyi turistát vonz Egyiptomba, mint a piramisok.

Hangulatok

Napkelte a tengernél

Napkelte a hegyek között

Napkelte a strandon

Napkelte a kertben

Este a strandon

Este a kertben

Napnyugta a sivatagban

Ez a néhány, hevenyészve rögzített turista fotó csak arra alkalmas, hogy felvillantsa néhány emlékemet erről a gyönyörű, titokzatos, hatalmas országról és ellentmondásos, feszültségektől terhes társadalmáról.
Nem hiszem, hogy bárkit, aki megteheti, bátorítani kellene egy Egyiptomi utazásra, de én azért megteszem.