Szemen szedett képek

Az erdei lesemnél készült eddigi képeim közül minden bizonnyal az ölyves sorozat viszi a pálmát. Emellett azonban kerültek a memória kártyámra más, talán nem annyira látványos, de mégis érdekes fotók. A cím magyarázatául jegyzem meg, hogy egyrészt ezeket szó szerint a napraforgó és kukorica szemeknek köszönhetem, másrészt most ezekből válogatok, szedegetek.

Itt van mindjárt az első kép: az etetőről a madarak által kivert napraforgó a mezei pocoknak is kívánatos táplálékot jelent. Elő is bújik a hó alól, majd kellő körültekintés után villámgyorsan kiszalad egy közeli magért.

A hó alatti járatán közlekedve máshol is próbálkozik. Vagy talán ez már egy másik?

Talán nem mutatkozna, ha tudná, hogy az etető üzemeltetője a számára halálos veszélyt jelentő egerész ölyveket is a közelbe csalogatja? :)

Ez a szép hím zöldike fajtájának eddigi egyetlen képviselőjeként tisztelte meg jelenlétével az etetőmet. (Legalábbis, amikor láthattam.)



A mezei veréb már jóllakottan nézi a teli etetőt.

A vörösbegy többnyire a földön keresgélt, csak a fotó kedvéért ült, vagy inkább magát jól kihúzva állt be egy pillanatra az ágra. A meglepett fotósnak ideje sem maradt, hogy egy kissé visszazoomoljon. :)

Korábban sokáig nem sikerült lefényképeznem az óvatos szajkót, vagy más néven mátyásmadarat. Bezzeg ezt az etetőmet egy öt példányt számláló banda rendszeresen látogatja és hagyják is magukat fotózni. Van, hogy a falánk madarak egyszerre 8-10 kukorica szemet is a torkukba gyömöszölnek és titkos rejtekhelyükre szállítanak. Egyikük az alábbi képen egy kicsit megpihent a szorgos gyűjtögetés közepette.

A mostani esős, fényszegény, fotózásra alkalmatlan időben mi mást is tehettem volna, mint hogy képeket válogattam a számítógépemről, de most befejezem. Egyelőre vége a szemezgetésnek...