Az egyre sikeresebb vadfestő, Seres Józsi barátom megint beszerzett egy jó helyre, egy rendszeresen töltött és ami a fő: viszonylag jól megközelíthető vadetetőhöz. A helyi vadászok szerint gím- és dámszarvas, muflon, őz és vaddisznó jár oda, ennek megfelelő izgalommal és várakozással közelítettük meg a leshelyet. A távoli nagy fa alatti szórón már kinn is voltak a disznók.
Sajnos, alig szedtük elő a gépeinket, máris havazás kezdődött, de nem az a szép, látványos, nagypelyhű, hanem aprószemű dara, amely éppen csak arra jó, hogy a fotózást nehezítse.
Egy jóllakott magányos kan átballagott a réten és a túloldali erdőbe vette be magát.
Aztán egy koca vezette végig malacait az erdőszélen a mögöttünk elterülő cserjésbe.Egy jóllakott magányos kan átballagott a réten és a túloldali erdőbe vette be magát.
Közelebbi kép is sikerült róla.
Hallottuk, hogy mögöttünk csörtetnek és turkálnak, nyilván makkot kerestek. Kisvártatva ismét előkerültek, le sem tagadhatták volna, hogy a hó alatt keresgéltek.
A disznók fotózásával el is telt az idő, lassan szürkült és Józsi szavaival élve "a lábunk is mosolyogni kezdett már a csizmában". Más vadra hiába is vártunk volna, mert a fotózáshoz már nem volt elegendő világosság, így aztán hazafelé vettük az irányt. Azért néhány szarvas megmutathatta volna magát!...
Tegnap kíváncsian nyitottam ki fotónaplódat, gondoltam, hogy új képeket találok benne. Nem is csalódtam, mikor megtaláltam a hóban turkáló vadmalacokról és anyjukról készült jó fotókat. Többször is végignéztem őket!
VálaszTörlésKöszönöm, rád mindig számíthatok!
VálaszTörlés