KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. június 13., vasárnap

Kerékpárral a szigeten

Mit tehet a fotós, ha hirtelen fotótéma nélkül marad?

A gyurgyalagok nászidőszaka elmúlt, a rókacsalád szétszéledt és a sok esőtől nagyra nőtt lucerna minden állatot elrejt a szemünk elől. Ezen a hétvégén Tamással a sziget déli részét kerékpárral bejárva kerestünk új fotótémát.




Az árvíz levonultával a mezőgazdasági területen valóságos tóvilágot találtunk.






A visszahúzódott víz iszapcsíkot hagyott az aljnövényzeten.

Az átázott gát iszapjában apró lábnyomokat találtunk - a víz elől ide menekültek a rókakölykök.
A vizi madarak még nem vették birtokba az új életteret, csupán ezzel a kacsacsaláddal találkoztunk.



Aztán elfogyott a talaj a lábunk alatt, az árvíz ellen védekezők a gátat átvágták.


Vissza kellett fordulnunk. A gát mentén pompázó vadvirágok mellett nem mehettünk el kattintás nélkül...



... és a rovarvilág mindenütt jelen lévő képviselői is érdekesek voltak. A szúnyogok is, amelyek a magunkra kent riasztószerek ellenére szívesen vettek vérmintát tőlünk. :)



Végülis jobb volt ez a kirándulás, mintha valahol lesben ültünk volna, hiába várva "nemesebb" állatokra. Úgy is summázhatnám a napot, hogy ha nincs fotótémád, menj és keress magadnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése