A minap lesben ültem és a várakozás közben a lábam előtt furcsa jelenetre lettem figyelmes: egy fürkészdarázs vonszolt egy pókot. Azonnal felkaptam a kis fényképezőgépemet és a téma fölé hajoltam. Hirtelen mozdulatom elriasztotta a darazsat, csak az alélt pók maradt a fűben. Megismertem: ez egy olyan földi pók, amilyet gyerekkoromban madzag köré gyúrt szurokrudacskával fogtunk ki a lyukjából. Dunakeszi grundjainak homokjában könnyen lehetett póklyukat találni. Csak le kellett ereszteni a spárga segítségével a szurokrudat a lyukba, a pók csáprágóival belekapaszkodott és ki lehetett őt húzni a napvilágra.
Akkoriban minden iskolás fiú zsebében ott lapultak a kellékek: egy darab cukorspárga, a betonút fugáiból kikapart, kézmeleggel lágyra gyúrt bitumendarab és egy gyufásdoboz az élő póknak. Természetesen rögtön felmerült a fiúk között, hogy kinek a pókja a nagyobb, az erősebb és ebből rögtön következett a viadalok megszervezése. Kegyetlen játék volt, amikor a pókokat összeeresztettük a homokban, a rögtönzött amfiteátrumban. Ők voltak a mi gladiátoraink: ha jól harcoltak és közben nem szereztek végzetes sérülést, akkor megkegyelmeztünk nekik. Ha nem, akkor eltaposás általi halál várt rájuk. Hja, a grund az életre nevelt!
Ilyen emlékeket idézett fel bennem a megbénított pók, amelynek a tudományos nevét sohasem tudtam. Mielőtt sorsára hagytam volna, még egy fotót készítettem róla, már csak azért is, hogy az internet segítségével megtudjam: "kik" is voltak a mi hajdani névtelen harcosaink?
Szongáriai cselőpók
2010. június 21., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kedves kis ismerős történet ez...:)
VálaszTörlésSajnos a mai gyerekeknek ha azt mondod "egér" , egyből azt kérdezik hogy vezeték nélküli vagy "sima"....? Ilyen lett ez a világ, csak néha nehéz követni aggyal a változást...
Nekem már az is bíztató, hogy te - aki egy generációval fiatalabb vagy - még tudod, mi az a pókozás. Csak remélni tudom, hogy egyszer a mai gyerekek is rácsodálkoznak majd a természetre és teremtményeire!
VálaszTörlésSajnálat és irtózat keveredik bennem. Na és a furcsa érzés, hogy egy apró kis titokra bukkantam... Majd nem megmutatni ám a csajoknak!
VálaszTörlésEgyébként a japánoknál van nagyon kemény pókkultusz. Háziállatként tartják a harcos pókokat és rendes versenyeztetés van, igazolt bajnokokkal. A nagy kövér emberharcosok vicces mozgása is a pókok lemásolásából ered.
Titok? Csak egy gyerekkori emlék. De hogy te miket tudsz!?
VálaszTörléshttp://www.szaku.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=6192:kumo-gassen-a-szamuraj-pokok-harca&catid=67:kuezdsport&Itemid=198
VálaszTörlésSzia, találtam egy cikket a japán szamuráj-pókokról.
Köszönöm!
VálaszTörlésHát igen. Én is fiatalabb generáció vagyok, de mivel én nem városban nevelkedtem ez a játék engem is megragadott gyerekkoromban. Nagyon sok viadalt csináltunk mi is ugyanezzel a módszerrel, csak mi a telefon oszlopokról szedtünk szurkot. :)
VálaszTörlésMár gondolkoztam, hogy fogok egy ilyen pókot, felidegesítem, hogy támadó pozíciót vegyen föl és úgy fotózom le. Talán majd most a jó idő eljöttével meg is csinálom. :)
Üdv.:Mikrobi75
Csak rajta! Érdeklődéssel várom a fotót a blogodban.
TörlésÉn most 18 éves vagyok, igaz, nem a tipikus nagyvárosi fajta, de kisgyermek korunkban még mi is pókoztunk! :) Igaz, mi nem csak cselőpókokat, hanem darázs és keresztespókokat is "harcoltattunk".
VálaszTörlésEnnek igazán örülök. Meg annak is, hogy olvasómként regisztráltál. Sok örömet kívánok neked a természetben!
Törlés