KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. november 29., kedd

Az erősebb joga

Még az elmúlt héten történt, hogy egy ölyv nagy vijjogással közelített a csalihoz...


... és minden teketóriázás nélkül birtokba is vette.


Még mielőtt belekóstolt volna, kitárt szárnyaival védelmezni kezdte zsákmányát.


Ebből a viselkedésből tudtam, hogy egy másik madár közelít. Én még nem láttam az érkezőt, de a hús darab tulajdonosa már igen.


A támadás olyan hirtelen történt, hogy lemaradtam róla.


Az erősebb ölyv a másikat elverve megszerezte a koncot.


A gyengébb pedig egy közeli fáról panaszos hangok hallatása mellett nézte egy darabig társa falatozását, majd visszatámadás nélkül, üres beggyel elrepült. Merthogy ő már kénytelen volt megtanulni a törvényt.