Nemrégiben alkalmam nyílt újra meglátogatni az apaji halastavakat, remélve, hogy ott mindenféle vízi madarakat fényképezhetek. Kellemes tavaszi idő, ragyogó napsütés fogadott, a felhőtlen ég azúr kékre festette a tavalyi száraz náddal határolt tavak tükrét.
Eleinte csak távolban úszkáló, vagy átrepülő madarakat láttam: néhány hattyút, szürkegémet, récét, de főképpen vadlibákat.
A part menti hepehupás földutakon lehúzott ablakkal és ölemben tartott fényképezőgéppel kocsikázva vártam, hogy "lövéshez" jussak.
A tavak közti töltéseken több madár pihengetett, táplálkozott.
Néhol a kocsiból kiszállva gyalog indultam feléjük, viszonylag türelmesen viselték a közeledésemet.
Persze végül mindegyik szárnyra kapott.
A legszebb jeleneteket akkor láthattam, amikor a part közeléből, a vízről indultak.
A legtávolabbi tóról valóságos liba felhőt riasztottam fel.
Több száz, vagy talán ezer szárnyas sötétítette el az eget.
Ezzel a látványos tömeg jelenettel zárult az élvezetes apaji kirándulásom, melyet máskor, más madarak jelenlétében szívesen megismételnék.
Sok a liba ! Klassz lenne egyszer belehallgatni a történetbe. Így csak elképzelni tudom a hangzavart. Köszi a kellemes tudósítást.
VálaszTörlésKedves Mar-git! Nem számítottam ekkora liba tömegre. Jól sejted, micsoda hatalmas zajjal, gágogással emelkedtek a levegőbe és hagytak faképnél. Nekem nagyon jól esett ez a kaland, örülök, hogy kellemesnek találtad a leírását. Köszönöm kedves hozzászólásodat.
Törlés