KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2021. május 10., hétfő

Kakukk bolondítás

 Az elmúlt két tavaszon sikerült hanggal közelre csalni és lefényképezni egy-egy kakukkot. Igaz, hogy a behívást többször nem tudtam megismételni.  Ezt úgy értelmeztem, hogy a madár rájön, hogy becsapták és talán a csalogató hangot is felismeri. Azaz, idén is csak egy "dobásom" lesz, mindjárt a megérkezésükkor, amikor még fogékonyak fajtársaik hívására. Ezt az egy lehetőséget tehát nem szabad elpuskázni, különösen azért, mert miskolci fotós barátom bejelentette, hogy szívesen fotózná le a kakukkomat. A terepet gondosan előkészítettem, pótoltam a kidőlt beszállót, levagdostam a magasra nőtt ágakat és kitisztítottam a lessátor helyét. De mikor legyen a bevetés, amikor biztosra kell menni? 

Azt találtam ki, hogy ettől a helytől távol próbálom kitapogatni a kakukkok hajlandóságát. Az első kísérlet kudarcot vallott, mert csupán egy pillangó ült le a kakukkoló hangszóró mellé. 😊


Másodszor egy magaslesre kapaszkodtam fel. Erős széllökések rázták alattam a rozoga építményt. Elkezdtem a "zeneszolgáltatást" és vártam, hogy érkezik-e válasz egy hallótávolságban portyázó kakukktól? Közben arra vitorlázott egy barna réti héja. Kicsit távol volt ugyan, de egy fotót megért.


A hangoskodás odacsalt egy búbosbankát, aki a les fölött magasodó akác ágára telepedett és heves huppogással akarta a párja figyelmét felkelteni.


Már egy órája szólt a kakukk nóta, amikor válasz érkezett, majd átrepült egy érdeklődő tojás csempész. Leült a távolabbi fűzfára és onnan szólt. Mindjárt bejön! - gondoltam és elhatároztam, hogy az első képet a függönyön keresztül készítem, hátha elriad. Így is történt: a kakukk felült a fejem fölé. Egy kattintás és rögtön berepült egy második madár is. Közben próbáltam félrehúzni a függönyt, de ezzel mindkettőt elriasztottam. Vége! Egyetlen rossz fotó maradt emlékbe. 


De a próba sikerült, jöhet az előadás! Vendégemmel kitűztük a nevezetes napot. Nagyon izgultam, nehogy hiába autózzon ide Miskolcról. A sátrat már kora reggel felállítottam az előkészített helyen, hogy minél kisebb feltűnéssel tudjuk majd azt elfoglalni a fotós felszerelésünkkel együtt. Kilenckor megjött a barátom, beültünk és üzemkésszé tettük a fényképezőgépeket. A  beszálló és a sátor közé tett hangszóróval elkezdtem a kakukkolást. Úgy fél óra múltán meghallottuk a választ, amely egyre közeledett, aztán átrepült a madár. Pár perc múlva ismét jött és valahol mellettünk szólt. Ismét elrepült, aztán visszajött és a másik oldalra ült, ahol nem láttuk, csak hallottuk. Izgalmas percek után végre beült a "kijelölt" helyére és már kattogtattunk is.


Talán egy percig sem maradt, faképnél hagyott bennünket. Már nem jöttünk hiába! - gondoltuk, de csak fújtuk tovább a dalt. Ennek meg is lett az eredménye: ismét beszállt a madár (vagy egy másik) és egy kicsivel tovább maradt.



Vendégem és én is sok jó képet készítettünk. Sikerült tehát a fontos és nem megismételhető fotózás, mindketten elégedetten szedtük a sátorfánkat. A kakukk bezzeg csalódott, mert nem találta meg a csábos hangokat szolgáltató társat. Gondolom, megfogadta, hogy többé nem jön erre a helyre, ha napestig szól is a hívogatás.
Én viszont megismételtem a magasleses próbálkozást, csakhogy hiába. Talán a még mindig fel-feltámadó heves szél vitte el a dalom. Egy képet mégiscsak eredményezett az erre szánt egy óra: egy balkáni gerle jött be kakukk helyett. 😊


Azért a magaslesben láttam még lehetőséget, ezért ma újabb próbát tettem. 
Hívásomra hamar jött a válasz és megjelent egy kakukk, majd később egy másik is. Ide-oda röpködtek és egyre idegesebben kakukkoltak. Sajnos legtöbbször ismét a les fölé magasodó akácfát választották ülőhelyül, ahol sok ág-bog zavart bele a képbe. Néhány képet mégis meg lehetett menteni.




Később szerencsésebb helyekre is leültek, de azok messzebb voltak, vagy újra az ágak takartak be.



A csábos hang iránti érdeklődésük több, mint egy órán át kitartott. Sokszor repültek át, telepedtek meg a közelben, szinte mindig látótávolságban. Közben idegesen kakukkoltak, hogy vajon miért nem látják a csali hang kibocsájtóját? Bár nagyon szerettem volna, nem tudtam röpképeket csinálni a gyors madarakról egy szárnyra kelést kivéve.


 Talán máskor, más helyen szerencsésebb leszek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése