Aggodalomban telt ez a hónap. A világjárvány bennünket is elért. Féltjük Európát, népünket, családtagjainkat és önmagunkat. Védekezés, megelőzés gyanánt mindössze annyit tehetünk, hogy elkerüljük embertársainkat. Vidéken élő természetfotósként ez nekem nem nehéz, erdőn-mezőn járok egymagam, amíg tehetem.
A valaha volt leggyengébb téli (?) szezont tudhatom magam mögött. Egy zsák napraforgót hordtam ki a madaraknak az erdőszélre és jóformán csak cinkéket láthattam cserébe. Egyetlen különlegesebb tollaska sem mutatkozott az etetőn. Na, mindegy, fátylat rá! Elfelejtem és reménykedve várom a tavaszi megújulást.
A nagy fehér nyárfa már elhullatta barkáit, mellyel minden márciusban teleszórja az itatómat. Ideje volt kitakarítanom és helyreállítanom a szokásos vízszintet. Ezt most könnyen megtehettem, a közeli árokból vödörszámra meregetve az éltető nedűt. A csodás napsütés dacára hiába vártam, hogy megjönnek a fürdővendégek, többszöri próbálkozásra sem láttam olyan madarat, amely akár a csőrét is benedvesítette volna.
Csak azért járogattam ki, mert szerencsére a területét féltékenyen őrző fácánkakas megjelent néhányszor a lesemnél és megcsillogtatta ragyogó tollait. Egyszer-kétszer már a hangját is hallatta.
Egy csuszka pár be-betért még a szotyi maradékáért, de láthatóan már a fészekrakás lázában égtek.
Nagy néha feltűntek erdei pintyék is. A tojó félénken távol maradt,...
... de a hím közelebb merészkedett.
A télen alig látott vörösbegy is felbátorodott és le-leugrott a vízhez. Valami ennivalót mindig talált.
A legnagyobb örömöt mégis két barázdabillegető okozta. Ezt a fajt sohasem láttam még a lesemnél. Mintha csak most tértek volna haza a telelőhelyükről és a nagy út fáradalmai után itthon éreznék magukat, olyan lázas örömmel vetették bele magukat a vízbe, majd szárítkoztak meg a parton.
Ők avatták fel az újranyitott medencémet, merthogy ők voltak az idei első fürdővendégeim. Remélem, hogy meghozzák a szerencsémet! Meglátom, ... ha megérem, (megÉLEM).
Szia Endre, már nagyon hiányoltalak, a napokban is egyre csak néztem megjelent-e újabb bejegyzésed, de csak némaság.
VálaszTörlésSzerencsére megint egy élvezetes történettel raktad be a fotókat, és ámultam a fácán csodaszép ruháján, de a barázdabillegető is tetszik nekem régóta, olyan csinos alakja van, és a fekete-fehér pofikája nagyon szép.
(most aztán jól felruháztam emberi tulajdonságokkal őket :))
Szia Kincse, bár egy magamfajta öregemberről járvány idején már a legrosszabb is feltételezhető, de még élek! :) Az élmények hiánya miatt hallgattam. Örülök, hogy tetszett a történet. Igazából a kis lisztes képű madár látogatása késztetett írásra. Leánykamadárnak is nevezik.
TörlésRád gondolva, egyáltalán nem jutott eszembe, hogy téged utolérhet a halál, aki a természet szerelmese, és feltehetőleg elég jó egészségnek is örvendhet, a sok erdőn-mezőn járásnak köszönhetően. Hidd el, sokat jelent, hogy intenzív kapcsolatban vagy a természettel, sokat tesz az immunrendszered jó működéséhez.
TörlésEgyébként is, remélem csak létrejön már a meseblogunk, amit annyira szeretnék, és remélhetőleg te is részt veszel majd benne. Már felvettem a kapcsolatot egy régi meseíró blogosommal, aki várja, hogy beinduljon, úgyhogy alakul a dolog. :)
A profilodban lévő email címre írok majd egy levelet, ha megenged, és megbeszéljük.
VálaszTörlésRendben, várom a leveledet.
Törléselküldtem...
Törlés