A minap az országút mellett egy gyönyörű csipkebokorra leltem. Levelek nélkül, csupán piros bogyókkal gazdagon megrakva pompázott. De jó lenne ez a lesemnél, behavazva, miközben fenyőrigók, netán csonttollúak szállnak rá!
Álmodik a nyomor... - hűtöttem le elszabadult képzeletemet. Egy ágat mindenesetre magammal vittem, hogy legalább cinegével fotózhassam.
Álmodik a nyomor... - hűtöttem le elszabadult képzeletemet. Egy ágat mindenesetre magammal vittem, hogy legalább cinegével fotózhassam.
Igen ám, csakhogy a madárkák nem akartak jönni. Már egy órája leselkedtem egymagamban. Végre meghallottam az apró szárnyak közeledő surrogását. Két széncinege landolt, felkaptak egy-egy magot és már indultak is ... amikor villámként csapódott be közéjük egy karvaly. Elvétette a támadást, a cinkék elrepültek és a ragadozó a földre huppant a les ablaka alatt. Felálltam, hogy láthassam. Egy szép hím nézelődött odalent kissé kábán, mint aki nem érti, hogy mi történt?
Lassan felocsúdott és nagy megkönnyebbülésemre a fotózhatatlan helyről felült az etetőre.
Gyorsan ráközelítettem ...
... és már akkor elégedetten állapítottam meg, hogy a piros bogyók csuda jól mutatnak a háttérben.
Talán, hogy csúfos kudarcát leplezze, úgy tett, mint aki csak inni jött és átlendült a víz mellé.
Onnan a szemben lévő ágra ugrott és ott egyensúlyozott.
Pipaszár láb, gyufaszál ujjak és az egyik talán törött lehet?
Kicsit tétovázott, mialatt én visszazoomoltam, hogy a tükörképe is beleférjen.
Talán most járt nálam először ez a madár, mert nem ismerhette a víz mélységét. Ide-oda forgolódott.
Aztán beugrott a jéghideg vízbe! Brrrr!
A vízben még körülnézett, hogy akad-e mégis valami levadászható madárka?
Miután ilyet nem látott, szomját kezdte csillapítani.
A kortyolgatás közben sorozatban nyomtam a gombot, hogy minél érdekesebb pózokat kapjak el.
Az ivásból lassan fürdés lett. Néhányszor megmerült, majd lerázta magáról a vizet. Az alábbi képen látszik, hogy már kezdett "becsavarodni".
És mielőtt teljes lett volna a wellness élmény, elrepült felette az érkező egerészölyv, amitől fürdővendégem úgy megijedt, hogy éleset füttyentve felvágott a levegőbe és eltűnt. Így ért véget a karvaly váratlan , de nagy örömöt okozó látogatása.
Ragadozó helyett ragadozót kaptam, de nem örültem a cserének. Főleg azért nem, mert az ölyv nem sokat mutatott, csupán egy helyben állva falta a csali húst. Zavartalanul tehette, mert vetélytársa nem mutatkozott.
Amikor az utolsó falat is elfogyott, távozási szándékát félreérthetetlenül jelezte.
A ragadozókon kívül más madarak is jártak nálam, méghozzá szép számban. Nyáron nem volt olyan forgalom az itatómnál, mint most. Igaz, a fényviszonyok sokat romlottak közben.
 |
| Léprigó |
 |
| Léprigó |
 |
| Feketerigó |
 |
| Fakopáncs |
 |
| Kékcinege |
 |
| Királyka |
 |
| Csíz |
A piros bogyók más képeken is jó szolgálatot tettek.
 |
| Ökörszem |
A nap sztárja vitathatatlanul a hím karvaly volt, ezért az ő portréjával fejezem be ezt a bejegyzést.
Soha rosszabb lesezésem ne legyen, mint ez a délután volt! Talán a csipkebokor díszes ága hozott szerencsét?
Fantasztikus élmény, fantasztikus fotók. Remek leírás. Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm a gratulációt kedves Csillagjegy, Örülök, hogy tetszik a bejegyzésem.
TörlésNagyon jók!
VálaszTörlésÉn nem félek, hogy kifogysz a jó ötletekből, csak így tovább :)
Örülök, hogy tetszettek a képek. Majd csak kieszelek még valamit...
TörlésFantasztikus fotósorozat! Egyszerre ennyi szép madarat lencsevégre kapni... Minden elismerésem. Úgy látszik a kitartás meghozza gyümölcsét.
VálaszTörlésKöszönöm a jó véleményét kedves Valéria. A kitartás mindig meghozza a gyümölcsét. Ezt Ön is tapasztalatból tudhatja.
Törlés