Fegyvertelen vadászat

A szeptemberi szarvasbőgés valódi ünnep a vadászok és a vadfotózás szerelmesei számára. Ilyenkor a szerelmi lázban égő gím szarvasok előjönnek az erdők rejtekéből és megmutatják magukat a szerencséseknek. Neves természetfotós barátom jóvoltából nemrégen én is belecsöppentem a jóba és néhány alkalommal közelről hallgathattam a bikák orgonálását egy vadban gazdag vadászterületen.

A déli órákat leszámítva hajnali derengéstől esti szürkületig jártuk az erdőket, mezőket, vagy várakoztunk a leseken több-kevesebb szerencsével. 

Életemben először az erdő mélyére is bemerészkedtem, hogy a bőgő bikát megpillanthassam. Az éber tehenek hamar felfedeztek és elmenekültek a bikájukkal együtt, de néhány bőgésbe feledkezett hím állatot még becserkelhettem a fák között. 

Szőrös kenderkefű

Bikák ködös hajnaltól vöröslő alkonyatig...

Az egyik pirkadatkor a vörös napsugarak éppen áttörni készültek a ködöt, amikor megpillantottunk egy kóborló bikát, amely néhány pillanatig engedte, hogy fényképezzük.

Egy sárga virágokkal benőtt területről felriasztottunk egy bikát, csak elmenőben tudtam lefényképezni. Milyen szépen mutatott volna, ha visszanéz! - sóhajtottam sajnálkozva.

Fortuna kegyéből másnap egy még szebb bika kárpótolt az elszalasztott lehetőségért. Az agancsára tűzött gazokkal valószínűleg a tehenek tetszését kereshette.

Bár többször hallottunk agancscsattogást, verekedést nem láttunk. Egyszer talán közel jártunk hozzá, de aztán a felek kiegyeztek döntetlenben.

Esténként csodás telihold emelkedett a fák fölé. Nem hagyhattam fényképezetlenül.

De szép is lenne egy bőgő bikával együtt megörökíteni! - gondoltam és mivel ez nem adatott meg, csináltam egy ilyen képet.

Mint minden szép és jó, ez a fegyvertelen vadászat is gyorsan elröppent.

 Talán majd jövőre folytathatjuk.