Ismerek egy csodás helyet a szigeten, ahol évente ilyentájt dúsan tenyészik az őszi kikerics. Egyik nap Tamás barátom társaságában hajnali derengéstől napkeltéig fotóztam a kicsiny virágokat.
Egy hét múltán ismét a kikericses rétre igyekeztem, ezúttal egyedül. A Duna gátjára érve megigéztek a gyönyörű hajnali fények. Nem tudtam kihagyni a fotózást.
Egy addig még sosem látott növényt találtam a fövenyen. Hozzáértők segítségével azonosítottam:
 |
| Mocsári tisztesfű |
Amint szembe fordultam a reggeli fénnyel, felragyogott a rét. Milliónyi harmatcsepp szórta a fényt.
Ezúttal a nagy géppel fotóztam - melynek nem lehajtható a kijelzője - ezért le kellett feküdnöm a harmatos fűbe. Csaknem kilapítottam egy díszes mintázatú hernyót, mely egy kikericsen lakmározott.
Sohasem láttam még ilyen jószágot, azt sem tudtam, hogy hol kezdődik és hol végződik, azaz melyik a feje és melyik a farka?
Utólag tudtam meg, hogy egy kutyatejszender hernyójával találkoztam. Az "antennája" nem a "szarva", hanem a "farka" és szakszerűen farpamacsnak nevezik.
Fotózás közben a hernyónak látogatója érkezett: egy legyecske. Mintha csókkal üdvözölte volna.
Sőt, a feje tetejéről nyalogatta a szája szélét.
Miután jól körbefényképeztem, magára hagytam a hernyót. Örültem a találkozásnak!
Figyelmemet ezután már a kikericsekre irányítottam és készítettem még néhány ellenfényes, bokehes fotót.
♥Szép, mint mindig.
VálaszTörlésÖrülök, hogy megnézted és elnyerte a tetszésedet.
TörlésGyönyörű a hernyó, és persze a kikericsek is.
VálaszTörlésKöszönöm, örülök, hogy tetszenek.
Törlés