Őzekre legszívesebben a korai órákban vadászom. Igaz, hogy akkor még gyenge a fény, de tapasztalatom szerint az éjszakai nyugalom után az őzek türelmesebbek. Az elmúlt héten heves zivatarok és éjszakai esők áztatták mifelénk a réteket és párás, ködös hajnalokra virradtunk.
Egyik reggel a ködtől az orromig sem láttam, mégis nekikezdtem szokásos portyámnak.
Utam magasra nőtt kukorica táblák között vezetett. Kitűnő rejtekhely az őzeknek, főleg ilyen sűrű ködben.
Hirtelen egy ülő róka körvonalai bontakoztak ki előttem. Egy kattintás után elugrott. Csak a képernyő előtt derült ki, hogy macska volt az, nem róka! :) Újabb rossz pont a házi tigriseknek!
Az útszélen nemrég kirepült idei búbosbankák szedegettek.
Mire a gépemhez kaptam, már csak egy fácán jércike maradt a csapatból, testvérei beszaladtak a kukoricásba.
A rétre kiérve egy máskor elővigyázatos kakas egyenesen elém sétált.
Sőt a párában úszó mezőn egy nyúl is felém ügetett, majd gyanút fogva megtorpant.
Nem láthatott tisztán, mert két lábra állva vizsgálgatott és miután "emberszámba vett", faképnél hagyott.
A tavalyi száraz mácsonyák kórói mögé csak többszöri próbálkozásra sikerült bekomponálni a télies kinézetű, színtelen napkorongot, mert a kósza ködök sokszor eltakarták.
A fűszálakon, növényeken millió harmatcsepp csillogott. Őzek nem lévén ráértem makró képeket készíteni.
Nem hagyhattam ki a pókhálók gyöngysorait sem.
Közben azt reméltem, hogy végre feltűnik egy őzike a ködben, úgy, mint néhány éve, ...
... de erre hiába vártam.
Egy másik hajnalon vaddisznó sétált át előttem a földúton, egyik kukoricásból a másikba.
A rétek üresek, őzeket nem látni. Hol lehetnek? Könnyű kitalálni: a kukoricában. Táplálékot és rejtekhelyet is találnak ott. Egyetlen bakot sikerült sípolással kicsalnom a tengernyi tengeriből, de hiába álcáztam magam, amikor a gépet ráemeltem, már vágtatott is!
Mielőtt bevette magát a sűrűbe, még visszanézett felém...
... és már fordult. Irány a kukorica!
Egy hét, legfeljebb tíz nap még az üzekedés. Az a kérdés, hogy vajon azt is a kukoricatáblák belsejében fogják majd lebonyolítani a suták és a bakok? Nagyon remélem, hogy nem, és fotózhatok még kergetőzést a réteken!
Ismét nagyon jó felvételek. A pókhálósakat különösen szeretem, én is szívesen fotózom őket.
VálaszTörlésKöszönöm az elismerést. A harmatcseppek sok szép képre adnak lehetőséget, nem csoda, hogy te is felfedezted őket pókhálón, virágon, stb.
TörlésAhogy olvasni kezdtem ezt az írást, azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet valakinek ilyen eros akarata, hogy hajnalok hajnalán fel tudjon kelni a jó, biztonságot adó otthon kényelmes fekhelyérol. Bármi veszély is leselkedhet az emberre. (Tudom, a férfiemberek bátrak, meg sem fordul az ilyen a fejükben.)Aztán ahogy tovább értem, hogy mennyi csodát fel lehet fedezni! Kár, hogy itt nem lehet lájkolni. :)
VálaszTörlésKedves Margit! Köszönöm a hozzászólást. Otthon, ágyban fekve nem várhat csodákat az ember ( ha már elmúlt 18...) Bocs! A mezei állatok meg nem veszélyesek. Egy-egy hajnali, esti séta erdőn-mezőn megfiatalítja a lelket. Mindenkinek ajánlható.
Törlés