Egy ideje erősen töröm a fejem, hogy mit kezdjek a lesemhez továbbra is rendszeresen bejáró rókám adta páratlan lehetőséggel? Hogyan készíthetnék újabb, eddig nem látott, érdekes fotókat?
Támadt még egy utolsó ötletem: nagylátószögű felvételeket csinálhatnék. Ennek technikáját már egyszer kitaláltam: kell hozzá egy földre helyezett fényképezőgép, meghosszabbított távkioldó és némi csirkehús, hogy közelre csaljam a fotó alanyomat.
Négy évvel ezelőtt ílymódon készültek az alábbi békaperspektívás fotók egy róka kölyökről.
A módszer apró nehézsége, hogy a fényképezés paramétereit előre be kell állítani (érzékenység, távolság, expozíciós idő és rekeszérték), mert a távkapcsolóval csak elsütni lehet a gépet. És még egy fontos dolog: a közelség miatt a gép hangtalanul kell működjék, nehogy elriassza az éles hallású ragadozót. Erre ismét csak a mindentudó kis fényképezőgépem képes.
Nos, egy reggel az előkészületek megtétele után beültem a leskunyhómba és vártam a ravaszdit. Nem is kellett sokáig tétlenül rostokolnom, vörös bundás vendégem menetrend szerint megérkezett. Kiszimatolta és elrágcsálta a rávezető falatokat, majd becserkészte a fényképezőgéptől fél méternyire letett csalit is. Nekem meg csak nyomnom kellett a gombot. Így készültek az alábbi, különös hangulatú fotók, melyek a környező erdő szépségét is jól mutatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése