Maradt néhány képem az idei üzekedésből, mert néhány alkalommal még volt szerencsém találkozni a bejegyzéseim főszereplőjévé vált szép őzbakkal és sutájával. Bármerre is csatangoltak naphosszat a kukoricások útvesztőjében, szerelmeskedni reggelenként a rétre jöttek. Biztosra nem vehetem, de úgy vélem, hogy a kezdeti kalandozás után egyetlen suta kötötte le a Nagyúr figyelmét napokon át és neki köszönhető, hogy helyben maradtak. Kiszámítható viselkedésük és a kedvező fény-árnyék viszonyok miatt néhányszor közel tudtam kerülni hozzájuk. Az ekkor készült képeket még megmutatom.
Az őzek időközben lenyugodtak, és ismét eltűntek a kukoricatáblákban. Én sem jártam már régóta a terepen. Tegnap viszont rövid időre kiültem a régóta mellőzött itatómhoz. Hamarosan megjelent egy karvaly és a kattintásoktól meg-megriadva pár percig ott időzött. Végül ivás, fürdés nélkül, dolgavégezetlenül távozott. Ennek is örültem, mert végre hasznát vettem a tavasz óta működtetett, de a madarak által mindeddig elhanyagolt kis tavacskámnak.
Az az igazság, hogy a sok őzes élmény után üdítően hatott rám ennek a szép ragadozó madárnak a megjelenése. Lám, milyen hálátlan és állhatatlan is a fotós ember! Mindent elkövet, hogy őzeket fotózhasson, aztán, amikor sikerül, már másra fáj a foga. :)
Ismét nagyon szép fotók, örültem hogy láthattam a bejegyzést. A karvaly különösen tetszett :-) Köszönöm, hogy láthattam!
VálaszTörlésÖrülök, hogy megnézted a képeimet és azok elnyerték a tetszésedet. A naplóm mindig nyitva áll előtted...
TörlésNagyon szép a kitárt szárnyakkal. Igazán látványos mintázat. Én éppen most fejeztem be kiskunsági sorozatomat és az összegzésben meg is említem, hogy sajnálatosan a ragadozók elkerülték az általam felkeresett leseket.
VálaszTörlésÉnnekem meg pont azok a vízi madaras élmények hiányoznak, amelyekből neked bőven jutott.
Törlés