Kakastánc

A fácánok időnkénti feltűnése a lesemnél olyan lehetőség, melyet mindenképpen ki akartam használni. Legutóbb sikerült a kakas magakellető táncának egy-két momentumát elkapnom, de bíztam benne, hogy lehet ezt még tökéletesíteni. Alig vártam, hogy az időjárás jobbra forduljon és legyen esélyem némi napsütésre. Tegnap délután meg is mutatta magát a napocska, egészen addig, amíg be nem ültem a lesbe s akkor velem együtt ő is elbújt. Három kakas válaszolgatott egymásnak a hátam mögötti elvadult réten. Időnként én is beszálltam a kórusba telefonom gyenge hangjával. Sokáig nem történt semmi, aztán megjelent egy facér tyúkocska, vagy jércike, családi állapotát nem tudtam megállapítani. :) Egymaga jött, kísérő nélkül. Kicsit szedegetett, aztán sietve távozott, de nem a kiáltozó udvarlók felé. Nem sajnáltam, hadd menjen, engem a legények érdekelnek!

A környék illetékese egyre közelebbről kiáltozott, aztán már meghallottam a kotyogását, mellyel a tyúkokat csalogatta. Ellenőrizni jött és elverni a hangjából ítélve gyenge betolakodót.

Azt nem találta, de ha már itt volt, felkapdosott néhány magot, ...

... aztán mintha elgondolkodott volna, hogy mi járatban van. Vagy várta, hogy feltűnjék a vetélytárs?

És, hogy az nem adott életjelet, világgá kürtölte, hogy tudja meg mindenki, itt ő az úr!

Egy ideig még várta a riválisát, aztán visszatért a sűrűbe.

A közelben maradt és onnan kiáltozott. Ismét elindítottam a hanglejátszót és szellem-kakasként addig ingereltem, amíg újra kiállt a pástra, hogy megvívjon titokzatos ellenfelével.

Az itató egy darabja ugyan kissé betakart a képbe, de amúgy elégedett voltam a hely választásával. Nagy örömömre ismét előadta rikoltással kísért táncát.

Körbekémlelt minden irányba és büszkeségtől dagadó beggyel nyugtázta, hogy ismét megfutamította a szemtelenkedőt. Megnyugodva távozott.

Én viszont még maradtam. Este fél hat felé járt az idő és csodás fények öntötték el a tájat. Szegény kakast már nem bőszítettem tovább, de még jól esett a szemlélődés. Egyszer csak felbukkant egy nyúl. Megdobbant a szívem, hátha inni jött, de nem, tovább ügetett.

Kis idő múltán mégis visszatért. Örültem a látogatásának, még nem járt nyuszi a lesemnél. A kattintás megijesztette, eszét vesztve elrohant.

A fácánok mellé így még nyúl is került képzeletbeli vadásztarisznyámba, akár egy jó vadvacsora is kitelt volna belőlük. :)