Kakaskodás

Régen jártam a lesemnél, ideje volt, hogy ellenőrizzem az oda járó vendégeket. Elsősorban ölyvekre és a fácánokra számítottam, ezért csirkehúst és magvakat tettem ki csalogatónak és olykor-olykor a nótájukat is megszólaltattam. Erősen fújt a böjti szél, sebesen hajtotta a felhőket és hol beborult, hol felragyogott a fény.

Nem kellett sokáig várnom, az ölyv leszállt a csalira.

Mohón tépkedte a gyenge csirkehúst.

A párja eközben a közelből leste és egyszer számomra teljességgel váratlanul fölébe is szállott. Sajnos a bátortalan támadásnak nem maradt nyoma a memória kártyámon. A megzavart falatozó méltatlankodva utasította rendre a szemtelenkedőt.

Miközben az ölyv táplálkozott, megjelent egy kakas és egyenesen felugrott a kis madarak etetőjébe, tőlem két méternyire. Egy gyors kattintást azért megért ez a sokszor látott jelenet.

Sietve fordultam vissza az ölyvekhez, mert újabb összecsapást reméltem. Erre azonban nem került sor, a domináns ragadozó zavartalanul fejezte be az étkezést, majd az utolsó falattal elrepült. A párja követte.

Csak ekkor tudatosult bennem, hogy egy ideje furcsa zajokat hallok bal oldalról: a fácán kakas hívogató hangját, időnkénti puffanásokkal. Csak lassan vált világossá, hogy két kakas kerülgeti egymást a takarásban és néha össze is ugranak.

Előttem a lábakon álló etető, a jobb háttér miatt fenyőgalyakkal övezve, a használaton kívüli itató, tuskók és egyéb "díszletelemek" a kis madarak téli fotózásához. Ez a sok minden most akadályozott a kilátásban, pedig izgalmas jelenetek zajlottak a háttérben, melyeknek így inkább csak fültanúja lehettem.

A két kakas sehogyan sem tudott tisztán elém kerülni és a kusza előtér sokszor elvitte a fókuszt.

Hosszú percekig zajlott a viaskodás. Ilyen jeleneteket mindeddig csak távolról láttam és most itt történik a közvetlen közelemben, csakhogy félig-meddig takarva! Ezt a szerencsét, vagy inkább balszerencsét?!! Sajnos, hamarosan eloldalgott az egyik bajvívó és lecsendesedtek a kedélyek.

Újabb kakas érkezett, immár a harmadik. Ez is egyenesen az etetőre ugrott és minden oldalról hagyta magát fényképezni, akár a bűnügyi nyilvántartóban.

És megérkezett a negyedik is. Az utóbbi három valamiképpen összetartozott, nem bántották egymást.

Az izgalmak után egy fakopáncs is betért, de én annak örültem, hogy a fácánok még a közelben maradtak.

Hol egyik, hol másik csipegetett a magokból, aztán odébb állt, helyet adva a társának.

Aztán valahonnan előkerült az idegen kakas és újra kezdődött a viszálykodás.

Újabb esélyt kaptam a sorstól, hogy jó képet készítsek a ritkán látható jelenetekről, de ezt a télről itt maradt kellékek szinte lehetetlenné tették. 

Igazi csihi-puhi is volt, de a gyors akciókról egyetlen jó kép sem sikerült.

Az idegen ismét megfutamodott és a győztes bajvívó elfoglalta helyét a diadalmi emelvényen.

A triumvirátus tagjai elhagyták a terepet, én pedig hozzáfogtam a les előterének megtisztításához. Természetesen egy újabb esélyben reménykedtem. 

Ma délután újra próbálkoztam és ahogyan várható volt, csalatkoznom kellett. Pedig egy ölyv és két kakas is megjelent. 

Az ölyvnek szánt húst ezúttal a tuskóra tettem, ne legyenek már olyan képek, mint a tegnapiak. Az óvatos ragadozó sokáig szemlélte a terepet, ide-oda szálldogált és a társa elől bujkálva figyelt. Egyszer végre közelebb jött. Innen már csak egy ugrás lenne a tuskó és a csali. Rá is fókuszáltam a leszállóhelyre, kezem az exponáló gombon... Végre elrugaszkodott a madár, ... de a keresőben nem jelent meg. Hová tűnt?

Mindenhol kerestem, pedig ott ült az oszlopon! Ott, ahol tegnap falatozott, de a hús most hat méterrel odébb kínálta magát. Azt viszont nem vette észre. Hát ennyit a ragadozók éleslátásáról...

A betérő két kakas egy bandából lehetett, mert békésen viselkedtek.

Nem tudom, lesz-e még egy olyan alkalmam, mint a tegnapi, amikor úgyszólván testközelből láthattam és fényképezhettem (volna) egy vérre menő kakasviadalt? Furcsállom, hogy négy facér kakas is járt nálam és egyetlen tyúk sem. Talán, ha majd azok feltűnnek, megbomlik a három kakas békés együttélése? Talán akkor majd ők is összeugranak? Csupa kérdőjel. Az viszont bizonyosság, hogy páratlan lehetőséget hagytam kihasználatlanul... és még magamat sem hibáztathatom!