A lápos területeket víz lepte, a tavacskák felületére az éjszakai fagy vékony jégréteget dermesztett.
A vizeken átgázolva nagy területet jártam be, de madárral, állattal nem találkoztam, csak a tájat fényképeztem.
Hosszú esős időszak után ma reggel gyönyörű verőfényre ébredtem és rögtön az járt az eszemben, hogy hová is menjek fotózni? Úgy gondoltam, hogy a halgazdaságnál próbálkozom.
Egy órányi séta alatt csupán egyetlen kócsag mutatkozott, de nem engedett közel.
A gémeknek se híre, se hamva. Vajon hová lettek? Szerencsémre az egyik dolgozó felvilágosított: a fenyvesnél keresgéljek és még útba is igazított.
Hamarosan már a jókora pocsolyákkal tarkított rossz földúton zötykölődtem. Egy kis akácosban pihenő őzikét pillantottam meg. Elég türelmes, vagy álmos lehetett, mert eltűrte, hogy elővegyem a gépemet a csomagtartóból és a fák között rést keresve lefotózzam.
Amint lehetőségem adódott, leparkoltam a kocsit és gyalog indultam a fenyves felé. Három kutya jött szembe, az egyik dán dog nagyságú. Inamba szállt a bátorságom, iparkodtam a kocsihoz visszafelé, de a hatalmas dog-dög utánam szaladt, rám ugrott... és...párszor képen nyalt! Alig tudtam leordítani magamról. Huh, ez rosszabbul is végződhetett volna!
Miután megszabadultam az ebtől, elértem a vörös fenyő erdőt.
Hamarosan megpillantottam egy nagy fészket...
...de gém helyett egy holló repült ki belőle, majd a párjához csatlakozott.
Aztán meghallottam a gémeket. Egyre mélyebben hatoltam az erdőbe, a hangok irányába. Közeledtemre nagy rikácsolással felreppentek a madarak. Talán tízen is lehettek, de örültem, hogy egyet is elcsíptem a sűrű lombok között.
Aztán végre megpillantottam egy figyelő őrszemet a fák tetején.
Nem sokáig maradt a helyén...
Aztán persze visszatért.
Ez a hím szürkegém elég türelmesen viselkedett, csupa figyelem volt, de viszonylag sokáig helyben maradt.
A magyarázatot is megleltem: egy emelettel lejjebb a tojó ült a fészken, azt őrizte.
A tojó a fészekbe simulva alig mutatkozott.
Várakozás közben tojás héjakat fedeztem fel a fűben.Tehát itt már fiókák vannak!
Érdekes, hogy csak a hímek röpködtek, a tojók nyilván a fészkekben ültek. Amennyire tehettem, mozdulatlanná váltam, így aztán előbb-utóbb nagy óvatosan visszatértek a madarak,
... de a fák hegyéből szemmel tartottak.
Be kellett látnom, hogy ezeknél jobb képet akkor sem készíthetek, ha estig maradok, így magukra hagytam a szürkegémeket. Jó lenne majd ide visszatérni a fiókák szárnypróbálgatása idején!
Hazafelé tartva még egy út menti ibolya folt is megörvendeztetett. Hirtelenjében készítettem róla egy közelképet.
Hosszú üresjárat után jól esett ez a váratlan gémes kaland. Most már nem sírom vissza a telet, inkább jöjjön a tavasz!
Szuper sorozat!
VálaszTörlésNahát, nem is igazán tudtam a gémekről, hogy hol fészkelnek. A fenyőerdő furcsa fészkelési helynek tűnik nekem, mert én inkább víz közelben képzeltem el, de hát ők biztosan jobban tudják :)
Már ne is legyen tél, a madarak ezerrel dalolnak!
Köszi kedves Tünde. Megnyugtatlak, én sem gondoltam volna, hogy fenyőfákon is fészkelnek. De ez csak azt bizonyítja, hogy jó alkalmazkodók.
TörlésEgyszer szívesen veled tartanék egy ilyen kalandos napra. :) De gondolom, akkor értelmét vesztené az egész. Puszi!
VálaszTörlésAz ember sohasem tudhatja, hogy kalandos lesz-e a nap, de egyszer megpróbálhatjuk. :)
Törlés