Száradó mederben

Hónapok óta alacsony a vízállás a Dunában, a szokott jégmadarazó helyünk szárazra került és eltűntek a kék madarak. Vajon hol lehetnek? - találgattuk Tamással. Biztosan az élő Duna sekély partjaihoz költöztek és majd csak a vízzel együtt térnek vissza! Nem is nagyon volt mit fényképeznünk a szigeten, mígnem Tamás egyszer csak azzal a jó hírrel örvendeztetett meg, hogy legutóbbi portyázása során megtalálta őket. 

A keskeny holtág maradék vize már inkább csak egy pocsolyára hasonlított, de még maradt benne annyi apró hal, hogy a jegesek eltengődjenek rajta. A meder sáros, süppedő partján, nagy fák árnyékában kellett felüssük a sátrunkat, ahol napszaktól függetlenül kevés a fény, de a gyönyörű madárkák látása önmagában is nagy élményt ígért. Én csak hetente egy reggel próbálkozhattam, ráadásul minden alkalommal borús, szinte ködös időben. Persze, ennek is megvan a maga sajátos hangulata.

Két-három madár portyázott a víz mellett, néha egészen közel ültek egymáshoz.

Hosszasan üldögéltek előttünk, amíg rácsaphattak a kiszemelt zsákmányra, de már a közelségük is jól esett.

Körülöttünk csapkodtak a vízbe, de a rossz fényviszonyok miatt esélyünk sem volt arra, hogy akár egyetlen becsapást, egy helyben szitálást, vagy vízből szabadulást elkaphassunk. Már annak is örültünk, ha hallal a csőrükben ültek vissza elénk.

Megfigyelésük során azt is szemléltették, hogy mi lesz az elfogyasztott táplálék sorsa? A szálkákat gombóc formájában kiöklendezik...

... a folyékony melléktermék pedig hátul nagy sebességgel távozik. Ez lenne a hallé? :)

A zavarosban mások is halásztak: szürkegémet, nagykócsagot, sőt két fekete gólyát is láttunk, sajnos túl messziről. Egy zöld küllő fürödni jött a vízhez, egy örvös galamb inni (naná, hogy túl távol voltak), két fiatal hegyi billegető viszont a sáros parton keresgélt. De még egy róka is feltűnt egy pillanatra, de csak, hogy a szívünket keserítse.

Hegyi billegető

A jegesek sokat dolgoztak a megélhetésért, de azért pihentek is közben. Szerencsés esetben a közelünkben fújták ki magukat. 

Nagy akció jeleneteket nem rendeztek, a tollazatuk rendezgetése során azért sikerült néhány szép mozdulatot elkapnom.

Ez a nem várt szárnyrebbentés volt a több órányi fotózás leglátványosabb jelenete.

Köszönettel tartozom Tamásnak, amiért újra felfedezte a kis drágaságokat. Úgy látszik, kimondhatjuk, hogy  "jégmadár nem vész el, csak ... elköltözik". Ezzel együtt jó volna, ha visszatérne a víz a kiszáradó mederbe, vele a halak és a jégmadarak!