Egyik hajnalban kuvikozni akartam, de a kicsi bagoly nem mutatkozott. Vártam rá egy keveset, aztán a gyönyörű fényben elindultam a Galga gátja mentén egy kis fotósétára.
A rétet köd ülte meg. A lila ökörfarkkóró utolsó virágai így mutattak a párán át nappal szemben...
... és a másik irányból.
Az elnyílott, magba ment repce táblához már magasabb napállásnál érkeztem.
Egy rozsdás csuk meglepően türelmesen tűrte a fotózást, vagy talán csak fázott a 3 fokban?
A legutóbb felfedezett hantmadarak röpképes fiókái a fészküket rejtő beton panelek közelében várták az etetést.
A hím sokáig nagyon tartózkodóan viselkedett és távol maradt, de végül csak berepült a leshelyem közelébe.
Aznap délután az itatómhoz menet váratlanul egy magányos szürkegémmel találkoztam. Egy kukorica táblában egerészett, de a közeledtemre figyelőállásba merevedett és szokatlanul hosszú ideig hagyta magát fényképezni.
Onnan nem is messzire egy fehér gólya sétált a réten, pipacsos, vadvirágos környezetben.
Úgy látszik, mostanában egyik téma hozza a másikat. A kis rókák helyett kuvik, a kuvik helyett más madarak kerülnek elém. Fotós terveim ugyan nem teljesülnek, de mindig van mit fényképeznem, ezért nem panaszkodom.
Szép fotókat mutattál nekünk. A hajnali ellenfényesek (4-5 kép) különösen megfogott. Remek fotók!
VálaszTörlésKöszönöm, én is szeretem az ellenfényeseket.
TörlésAz az igazán nagy öröm, ha a fotós terv sikerül, de ha ez nem következik be akkor a spontán alkalmaknak is lehet örülni. Kedvencem az ellenfényes ökörfarkkóró és az utolsó gólyás kép.
VálaszTörlésKöszönöm a véleményedet, örülök, hogy tetszenek.
Törlés