Kuvikos kaland

Bármilyen csalódott voltam, utólag mégsem bizonyult teljesen haszontalannak a lila virágos, lakatlan kotoréknál ücsörgés! Azon túl, hogy a természet kebelén kellemesen érezhettem magam, a körülöttem repkedő színpompás madarak látványától kedvet kaptam az utóbbi években méltatlanul mellőzött gyurgyókák fényképezéséhez. 

Most egy kicsit talán másképp, mint azelőtt: nem csak a madarakra koncentrálva, hanem többet mutatva a környezetük szépségéből is.

Éppen a gyurgyalagokra lestem, amikor egy közelben vadászó cigánycsuk hím pár pillanatig megült a közelemben.

Felfedeztem, hogy a közelben tanyázó hantmadarak éppen mostanság reptetik ki a fiókáikat.

Hantmadár fióka etetésre vár

Hantmadár tojó

Az egyik estébe nyúló róka(lyuk)leséskor ért az igazi meglepetés: egy zsákmányra leső kuvikot vettem észre a távoli magaslaton. Ez felvillanyozott. Sejtettem, hogy nem csak véletlenül járt arrafelé, állandó leshelye lehet ez a pont, akkor pedig rá lehet készülni!

Esős, szeles, zivataros idők jártak, de egyik este alkalmasnak ígérkezett az első próbálkozásra. A szokásos felszerelést lessátor alá rejtve, vakuval felfegyverkezve rejtőztem el a domb aljában. Mindjárt kezdetnek bosszúság ért: készülődés közben szétesett a vaku hosszabbító zsinórom, ott helyben, a sötétben, szerszám nélkül nem tudtam megjavítani - világítás nélkül maradtam. De maradtam, mert kíváncsi voltam, vajon megjelenik-e a kuvik? Mindenütt sötét felhők gyülekeztek, csak éppen a domb mögött fehérlett egy világos folt, túl nagy kontrasztot teremtve. Nem baj, csak a madár jöjjön! A korábbi észleléshez képest kis késéssel ugyan (talán csak annyival, amennyivel a nappalok hosszabbodnak), meg is jelent őkelme! 

Izgatott volt, talán az előző éjszakák esőzései miatt túlontúl kiéhezett, mert nem is maradt sokáig. A sátor hátsó kémlelő nyílásán át láttam, hogy a fűben bogarászik, a ciripelő tücsöknép közül szedi áldozatait. Ott nem fényképezhettem, amikor meg újra elém került, már túl sötét lett, így be kellett érnem az addigi pár kattintással. De számomra az volt a legfontosabb, hogy a kuvik ott járt és máskor is megtalálható lesz!

Tegnap ismét bevetésre indultam, ezúttal már üzemképes vakuval. A jobb kép érdekében most közelebb tettem le a sátrat a madár megszokott ülőhelyéhez. Volt ebben némi kockázat, mert szerencsétlen esetben a domb esetleg eltakarhatta volna a kis bagoly testének egy részét.

Szerencsére nem így történt! Megérkezett és viszonylag jó helyre ült...

... nyugodtan tűrte a vaku villanását és hagyta magát fényképezni. Elröppent, de hamar visszatért, ha lehet, még jobb helyre.

Eleinte bal felé kutatott, ...

majd ismét a sátram mögötti tücskös rétet fürkészte tekintetével.

Leugrott zsákmányért, aztán megint elfoglalta a figyelő állását.

Ezzel vége is lett a fotózásnak, mert a növekvő sötétségben az automata élességállítás működésképtelenné vált, a szemre történő élesítés pedig sikertelennek bizonyult.

Jó kis kaland volt, örülök a képeknek, de leginkább annak, hogy újabb kuvikos terveken agyalhatok. Merthogy a kuvikomnak párja, sőt  fiókái is lehetnek és lassan azok is kirepülnek ám!!!