Egy kivételes nap

Már nem is tudom, mióta tart ez a csúf, szürke, lehangoló időjárás? Legalább két hete. Eközben csupán egyetlen fényes napnak örülhettünk, az elmúlt csütörtöknek. Ki is használtam a lehetőséget!

Délelőtt meglátogattam a telelő fülesbaglyokat. Hiába reménykedtem, hogy szép környezetben és közelről fotózhatom őket, ez a két kívánalom egyszerre nem teljesült.

Az ostorfákon még tartotta magát néhány elsárgult levél, de a baglyok jó magasan üldögélve szinte észrevétlenek maradtak az ágak sűrűjében.

Szokatlanul éberek voltak, többen odébb rebbentek, bármilyen óvatosan is helyezkedtem a jobb rálátás érdekében.

Az alacsonyabb, kusza ágakkal benőtt akácok felé haladva végre kiszúrtam egy nyugodtnak tűnő példányt, de közeledtemre sorban repültek fel a jól álcázott fülesek, melyeket addig nem is láttam. Féltem, hogy felriasztják a madaramat, de az szerencsére nyugodt maradt. Sokáig kerülgettem a belógó ágakat, amíg végre elfogadható rálátást találtam.

A gépet lövésre készen magam előtt tartva, mozdulatlanul lestem. Végre megmozdult és megmutatta félelmetes karmait.

Megkérdeztem: ki szereti itt az egereket? Erre ő jelentkezett. :)

Jó, akkor majd hozok neked egyet-kettőt! Erre izgalmában majd' lerágta a körmét. :)

:) Miután így kedélyesen elbeszélgettünk, a fülesektől többet már nem remélhettem, némi hideg élelemmel felszerelkezve kimentem a leshez. Gondoltam, hogy az ebédidőt is a fedezékben töltve végre megvárom az ölyvet.

Verebek, cinegék szép számmal jártak az etetőre és a fakopáncsok is egymást váltották.

Az itatón még egy cinke sem landolt, nemhogy süvöltő. Az etetőn viszont feltűnt egy csuszka. Furcsa módon ez volt ennek az egyébként gyakori fajnak az első jelentkezése az etetőmön, pedig az már jó néhány téli szezonban működött.

Bandázó fácán kakasokat is csak most láttam először, négy színpompás kakas egymást követve járkált a les körül ide-oda.

Egyikük felborzolta szépséges tollazatát, amely ettől különösen csillogott a napfényben.

Végezetül az ölyv is előkerült. Nem vijjogott, nem repült, csak feltűnés nélkül besétált a fák közül. Talán tudta, hogy a kunyhóban megbújva lesek rá.

Most, hogy ismét köd szitál odakint a szürkeségben, a szoba melegéből jól esik visszagondolnom a ragyogó napra, amely annyi különleges élményt hozott számomra. Sok hasonló kéne még...