Újrahasznosítás

Van talán már negyven éve is, hogy megvettem az első komolyabb, cserélhető objektíves, tükörreflexes fényképezőgépemet, egy Prakticát. Micsoda kincsnek számított akkoriban a keletnémet ipar eme kiváló terméke és a hozzá vásárolható néhány jobb Zeiss objektív! Évtizedekkel később, amikor a nagylányom érdeklődni kezdett a fotózás iránt, azzal gyakorolt. A manapság már elavult, értéktelen masina azóta is nála van, de néhány objektívet még őrizgetek, mert bár hasznavehetetlenek, nincs szívem kidobni őket. 

Tegnap aztán támadt egy ötletem: az 1.8/50 -es Pancolar alapobit egy makro közdarab és némi szigetelőszalag segítségével fordított helyzetben felillesztettem a Canon gépemre és próbálgatni kezdtem.

Persze nem működik a fénymérés, a rekeszállítás és nincs automata fókusz, de hát ezek nélkül is lehet fényképezni, csak kísérletezni kell. Az ősidőkben elő kellett hívatni legalább a negatívot ahhoz, hogy láthassuk az eredményt, most ez csupán egy pillanat műve. Az első képeket már esti szürkületben csináltam, teljesen nyitott rekesszel. Amint az várható volt, a mélységélesség egészen minimális, de az előtér és a háttér életlensége érdekes hatást eredményez.

Ma reggel tovább folytattam a próbálkozásokat, annál is inkább, mert a napsütés mellé egy kis dér is akadt.

A gépet kézben tartva, szemre állítottam élességet, ami nem egyszerű és rekeszeléssel nem nehezítettem a helyzetemet. Így aztán a képeken az életlenség uralkodik, a hatást ennek ellenére érdekesnek találom.

Azt hiszem, hogy lehet még finomítani a módszeren, elsősorban a rekeszeléssel, de addig is jól elszórakoztatott ez a játék az új életre keltett régi optikával.