Ez van, ezt kell szeretni! Egyelőre csak lassan bővül a vendégkör az etetőmnél, bármikor ülök is ki, szinte mindig csak a korábbi látogatókkal találkozom. Már egy feketerigónak is örülnék, hát még a fenyőrigóknak, melyeket csak átrepülni látok, pedig a hangjukat tisztán hallom, amikor csapatostul pihennek a les mögötti fák tetején. A csalogatónak kitett alma és a bogyós ágak nem csábítják őket lentebb és közelebb. Sokszor hallom a karvaly hangját, sőt egyszer egy sikeres rajtaütése után meg is ült néhány pillanatig a galagonyabokor sűrűjében, karmai közt veréb áldozatával.
Egyik alkalommal egy távolban megpillantott ökörszemet tudtam közelebb csalni a hangjával. Túlontúl is közel, mert közvetlenül az üvegre kapaszkodva kereste a hang forrását. Csalódott lehetett, mert azóta nem reagál a hívásomra, így egyelőre ennél jobb fotót nem tudok készíteni róla.
Kitartó próbálkozásaim csak a korábbi fajok újabb fotóit eredményezték. Közöttük egyedül a nagy fakopáncs az újonnan csatlakozott kosztos.
A lanyha kereslet magyarázatát a szokatlanul enyhe időjárásban látom. Ma, Miklós napján is tavaszias felhők között bujkált a nap, igaz, hogy viharos szél tombolt. Úgy látszik, a Mikulást Xavér is elkísérte hozzánk.
Gyönyörködöm.....
VálaszTörlésNálam is kevés a madár.Már a verebeknek is nagyon örülök!!!! Sőt,ha egy széncinkét látok enni, ujjongok.:)
Kösz. Sajnos, nálam mindig csak ugyanazok a fajok képviseltetik magukat. Kellene már egy kis változatosság!
TörlésÉn is mindig megörülök,ha nagy ritkán -erős havazáskor- megjelenik egy új madár.
VálaszTörlésElőttünk még a tél, lesz majd sok új madarunk! ;)
TörlésKitűnőek – mint mindig – a madárfotóid! Itt is megjelenik a Sas-hegy alján néha egy szajkó, de mindig csak egy pillanatig látom, és mire előveszem a gépet, már el is illan... (Egy darabig nem volt számítógépem, mert teljesen lerobbant, most Gábor fiam próbálja megjavítani, és addig kölcsönadott egy laptopot)
VálaszTörlésAkkor azért tűntél el... Örülök, hogy visszanéztél.
Törlés