Jégmadár és szobaróka

Hogy jönnek össze a címbéli állatok és egyáltalán mi az, hogy szobaróka? Mindjárt elmesélem.

Hosszú ideje ködös szürkeség jellemzi a napjainkat, amolyan semmire sem jó, utálatos idő. Bár Tamás barátom nem tudott ígéretes hírekkel vidítani, mégis nagyon vártam már a horányi hétvége kínálta új lehetőséget. Csúf idő ide vagy oda, szombaton reggel márpedig szétnézünk a szigeten, egyeztünk meg. Az év egyik leghosszabb éjszakájának elmúltával, minden eshetőségre felkészülve ültünk autóba és indultunk bevált vadászterületünk felé. Őzeket, fenyőrigókat, netán csonttollúakat reméltünk, de azért a lessátor is ott lapult a csomagtartóban, ha netán a jégmadaras víznél kötnénk ki. Mivel fél órányi autózás alatt néhány ködben kóválygó kósza varjún kívül semmit sem láttunk, így a jégmadarakra szavaztunk. A vízállás legalább egy méterrel alacsonyabb volt a kívánatosnál, így a holtágban csordogáló víz helyett csak egy tavacskát találtunk. Beszálló ág leszúrás, sátorállítás és hosszú várakozás következett. Amikor már kételkedni kezdtem és éppen az idevágó közmondást idéztem, ( miszerint ahol nincs, ott ne keress! ) megjelent a kis drágaság. Aztán jól körberöpködött bennünket, de még véletlenül sem ült le elénk. A rövid nappal miatt hamar letelt a fotózásra szánt időnk, csomagoltunk. Éppen akkor pillantottam meg a közeli faágon üldögélő madarat, amikor kiléptem a sátorból. Mindössze az alábbi két távoli képet tudtam elkészíteni. Sovány zsákmány, alig több a semminél. Hazafelé menet még útba ejtettük a lucernást is, sehol semmi nem mutatkozott, mintha ciánoztak volna! De legalább kint voltunk a szabadban és az egyik, ha nem éppen a legszebb, legszínesebb hazai madarunkat csodálhattuk ebben az unalmas szürkeségben!

Hazaérve meglepetés ért. Éppen a kapukulcsot keresgéltem a zsebemben, amikor megállt mellettem egy autó és a vezetője hozzám lépett, bemutatkozott: ő a nem rég elkelt utcánkbeli ház új tulajdonosa. Hallotta rólam, hogy fotózom és mivel ő is hasonló érdeklődésű, várta már a velem való megismerkedést. A róka fotózásról érdeklődött, mivel ez az ő legkedvesebb állata. Sebtében elmondtam néhány témába vágó tapasztalatomat, hogy kölyköket gyakran fotóztam már, de felnőtt egyeddel csak elvétve hozott eddig össze a jó szerencsém, stb., mire kibökte, hogy neki van egy ilyenje. Hol? - kérdeztem meglepődve. Hát itt, a háznál! - válaszolta. Ketrecben? Nem, az majd csak tavaszra készül el. Hát akkor hol? - képedtem el. Bent a házban, az egyik szobában.- szólt a meglepő válasz. Le is fényképezhetném? - ragadtam meg az alkalmat. Természetesen! - válaszolta készségesen István, újdonsült ismerősöm. Kölyökként került hozzá, azóta háziállatként tartja, szívesen videózza, és a kis filmeket egy videó megosztón publikálja is, magyarázta. 

Így történt, hogy a megbeszélt időben becsöngettem Istvánhoz. A róka éppen magaslati levegőre vágyhatott, mert az emeletre vezető lépcső meglehetősen sötét fordulójában ütött tanyát. Nem tagadom, némi elővigyázatossággal közeledtem hozzá, nehogy megriasszam és ijedtében nekem ugorjon, de István megnyugtatott: ameddig a fülét hátra nem csapja, addig nincs veszély. Még a vakuzást is eltűrte, igaz, a szeme annyira becsillant, hogy ezeket a képeket el kellett dobnom. A szelíd állat mozdulatlan maradt, így hosszú expozícióval mégis boldogultam. 

Nem akartam sokáig próbára tenni az állat (és gazdája) türelmét, megköszönve a lehetőséget, gyorsan elbúcsúztam. Nyáron majd az unokáimmal együtt nézzük meg a szelíd rókát az új ketrecében.

István engedélyével megtekintésre ajánlom egyik videóját, melyen a két házi kedvencük együtt játszadozik.

http://www.youtube.com/watch?v=8JogNw_DuMo

Ez a különös kaland kétségkívül feldobta az egyébként vérszegény, eseménytelen horányi hétvégémet. Örültem, hogy közelről fényképezhettem a szép állatot, de azért természetes körülmények között jobb lett volna ez a találkozás. ( Persze a terepen ilyen közelségről csak álmodhatok!)

.......

Utóirat: a szobaróka ügye érzelmeket kavart. Úgy érzem, tartozom annyival Istvánnak, hogy közzéteszem az alábbi cikket, benne két érdekes videóval. Annál is inkább, mert ezeket éppen ő ajánlotta a figyelmembe.
http://www.dogheirs.com/george/posts/1632-man-rescues-fox-and-finds-his-new-best-friend-video