Gólya hozta hó

Az ember azt gondolná, hogy a gólya meghozza a tavaszt. Az első példány meg is érkezett Turára, még március 25-én. Akkor csak messziről láthattam, de másnap közelebb álldogált az úthoz. A begyén felborzolt tollakkal fagyoskodott, talán azon töprengett, hogy miért sietett annyira? Pedig még nem is tudhatta azt, amiről a híradások szóltak, vagyis, hogy újabb hóesés, netán hóvihar várható.

A fagyos szél ellenére felderítésre indultam a határba. Megláttam egy lapuló nyulat, megindultam feléje, de ő nem várt be, megiramodott és csak biztonságos távolságban állt meg körülnézni.

Mozgásommal felriasztottam egy nádban fekvő őz csapatot. Az egyik bak elvált messzire futó társaitól és éppen engem megkerülve vágtatott kiszemelt menedékhelye felé, jó alkalmat nyújtva egy mozgástanulmány készítéséhez.

Másnapra leesett az előre beharangozott hó. A gólya helyett egy békászó szürkegémet találtam a vizes réten.

Mi mást is tehettem volna ilyen időben, ismét csak a lesemnél kötöttem ki, ahol élénk madár forgalom örvendeztetett. 

Természetesen az ölyveknek is tettem ki ennivalót. Sokat nem is váratott az első madár.

Hamarosan megjelent a második ölyv is, de tisztelettudóan megvárta, amíg az első átadja neki a helyét.

Lakmározás közben is gyanakodva nézdegélt körül, egész megjelenése félelmet tükrözött. Talán egy újabb vetélytárs támadásától tartott? 

A támadás és az azzal járó látványos viadal sajnos ezúttal is elmaradt. 

Sokáig nem tudtam, hogy miért olyan furcsa ez a madár? Már a testtartása is szokatlan, karcsúbbnak látszik, de a legfőbb különbség az, hogy a szeme sokkal világosabb, mint az egerészölyveké. Elég csak az első madárral összehasonlítani. A madárhatározót átnézve fiatal darázsölyvnek tűnik. Csak nem ?!!!

( Hát tényleg NEM! Hozzáértők egerészölyvnek azonosították a madaramat. Szamárság volt csupán a világos szem alapján egy másik fajt feltételeznem. A darázsölyv Afrikában telel és legkorábban április végén érkezik meg hozzánk. )

A csirke elfogyott, az ölyv elrepült, én pedig meguntam ezt a tavaszi fehérséget. Most már azt mondom, hogy hóból is megárt a sok! Pedig még másnap is esett, újra lapátolhattam. A húsvét itt van a nyakunkon és bár a havazás mára esőbe fordult, még mindig havas háztetőket látok, ha kinézek az ablakon. Uncsi! Követelem, hogy a tél azonnal MONNYON LE!